Szolgálat 76. (1987)
Eszmék és események - A VII. rendes püspöki szinódus: A világiak (Szabó F. - Tardy L.)
mákról, de megjelölte a világi hívók feladatait a világban. Tisztázni kell bizonyos kérdéseket, kritériumokat a világiak szolgálataival kapcsolatban. A pápa is, a szinódusi üzenet is kiemelte, hogy néhány témával mégis többet foglalkoztak: a család, a nők, a fiatalok, a plébánia, a mozgalmak és a politikai elkötelezettség kérdéskörével. Most Msgr. Eyt összefoglalása (a propo- zíciók) alapján ezekről teszünk néhány megjegyzést. A család fő feladata a hit átadása, az életadás és az élet védelme. Itt a világiak apostolkodásának kiváltságos a helye. A Zsinat szerint a keresztény családnak „családegyházzá“ kell válnia. A n ö k egyenjogúságáról és egyházi szerepéről sok szó esett, főleg az első hét felszólalásai során. Tisztázni kell antropológiai és teológiai szempontból a nők egyenjogúságának, egyenlő méltóságának kérdéseit, és ugyanakkor különbözőségüket is. A szinódusi atyák hangsúlyozzák: a kifejezésekben és a magatartásokban el kell kerülni mindazt, ami a nők hátrányos megkülönböztetését sugallná. A nőknek tevékenyebben részt kell venniük az egyházi életben, lelkipásztori tanácsokban és más szervekben. A fiatalok az Egyház mai és holnapi életének reménységei. Problémáik részben összefüggnek a családproblémákkal. A család- és az ifjúsági lelkipásztorkodást fokozni kell. A szinódus többet foglalkozott a keresztény közösségekkel, mozgalmakkal, társulatokkal. A résztvevők örömmel állapították meg, hogy szerte a világon új közösségek, mozgalmak jöttek létre és bontakoztak ki. A megújulás és az apostoli lendület eddigi gyümölcsei is már nagy ígéreteket képviselnek és reményre jogosítanak fel. De e mozgalmaknak be kell illeszkedniük az egyházmegyébe, a plébániai lelkipásztorkodássa! összhangban kell működniük, és az Egyház építését kell szolgálniuk; ez igaziságuk ismérve. A plébánia továbbra is az evangelizálás egyik kiváltságos helye marad: a világi híveknek természetszerűen itt kell kivenni részüket az egyházi szolgálatokból. Hogy milyen szolgálatokat bízzanak a világi nőkre és férfiakra, ennek kritériumait jobban meg kell vizsgálni. De a gyakorlat egyes országokban messze elmarad attól, amit a Zsinat sürgetett és a kánonjogi kódex megenged. Óvakodni kell a laikusok „klerikalizálásától“. A keresztény közösségben egymást kiegészíti a papok és a világiak szolgálata. Végül — többek között — a szinódus hangsúlyozta a világiak politikai- társadalmi elkötelezettségét, ami komoly felkészültséget igényel. Az Egyház szociális tanítását kellőképp meg kell ismertetni a közéletben tevékenykedő világiakkal. A propozíciók összefoglalásából nem világos, hogy szerepel-e bennük néhány, a szinóduson reivetett kényesebb kérdés: pl. a nők pappászenteíése, diakonisszák szentelése stb. Úgy tűnik, a végleges szövegben — amelyet mintegy 900 módosítás után szavaztak meg az atyák — az ilyen „kirívó" témák (javaslatok) nem szerepelnek. Az új kánonjogi kódexet több pontban mérvadónak fogadták el, tehát egyes ott „eldöntött“ kérdéseket már nem feszegettek. 77
