Szolgálat 76. (1987)

Neveljünk az Úr szellemében

NEVELJÜNK AZ ŰR SZELLEMÉBEN

Első olvasásra talán kevés anyagot találunk a nevelésről az evangéliumokban. Jézus ugyan példaképül állítja a gyermekeket, de nem értekezik a pedagógiáról. Németh József, aki évtizedek óta mint gimnáziumi tanár és igazgató nevel fiatalokat és családokat, felfedezteti velünk, mennyire központi helyet foglal el Márk evangéliumában a tanítványok nevelése. Jézus fokozatosan és módszeresen vezeti a tizenkettőt küldetésük velejéhez: tegyék magukévá lelkületét, vállalják vele együtt a szerető önfeláldozást, hogy az ő életstílusát sugározhassák minden hívő felé.

Krisztus szelleme nem a világ szelleme. Mivel ez is szüntelenül hallatja szavát, a keresztények kezdettől fogva ki voltak téve idegen, pogány befolyásoknak is. Bizonyos kettős nevelés tehát szinte velejárója a keresztény életnek minden korban, főként ma, a pluralista társadalomban. A tömegtájékoztatási eszközök s újabban a komputerek használata (mérhetetlen mennyiségű anyag tárolása, pillanatok alatti hozzáférhetősége és kombinálása) egyre inkább éreztetik, micsoda rendkívüli hatást gyakorolhatnak ránk a „környezet“, a kultúra és a szellemi élet — gyakran háttérben meghúzódó — irányítói, intézményei. Elkerülhetetlen tehát, hogy a keresztény fel ne vesse a kérdést: Milyen értékrendszert, „szellemet“ kívánok magamban s a rámbízottakban elmélyíteni? Milyen módszerekkel szeretném biztosítani, hogy az űr szelleme valóban átjárja életemet, s azokét is, akikért felelős vagyok?

Ezekről a kérdésekről elmélkedve azonnal észrevehetjük, hogy tá- gabb értelemben vesszük a nevelést. Meggyőződésünk, hogy egyre inkább nevelők és neveltek vagyunk egy személyben. Felelősek azok irányításáért, akiket családunk, papi és keresztény küldetésünk révén gondjainkra bízott az úr, ugyanakkor azonban nyitva kell állnunk, hogy mi is növekedhessünk a keresztény közösség többi tagjaiból kiáradó krisztusi lelkűiéiben.

A lelkipásztornak mindig az volt a feladata, hogy imájával, példájával és szavával nevelje híveit: kicsinyeket és nagyokat egyaránt. Hogyan kell ezt ma megvalósítania? Ezt vizsgálja Cserháti Ferenc, müncheni plébános. Feleletének magva: társas viszonyt építsünk ki! Szinte megérezte, hogy ez a felfogás egyik jelentős pontja lesz — a cikke megírása után tartott — püspöki szinódusnak. Többször hangoztatták ugyanis: a pap akkor igazi nevelője népének, ha engedi, hogy hívei is „neveljék“.

3