Szolgálat 76. (1987)

Neveljünk az Úr szellemében

Azaz: álljon készen a Lélek sugallatainak befogadására, aki hívein ke­resztül is közli magát. A keresztény életében soha sem hiányozhat az önnevelés sem, ami szintén elsősorban a felnőttekre vonatkozik. Fényesi Márk emlékeztet: aki ezen az úton megáll, már vissza is csúszott, az aszketika klasszikus szerzőinek tanítása szerint. A szorosabb értelemben vett nevelés terén ugyancsak nélkülözhetet­len a keresztény szellem. Jelen füzetünk keretei — sajnos — nem nyúj­tanak lehetőséget arra, hogy minden idevágó kérdésre kitérjünk. Remél­jük, lesz még rá alkalom visszatérni például a családi nevelés problémá­jára. Csak röviden érintjük tehát a keresztény neveles egyik alappillérét: az ember akkor éri el igazi teljességét, ha megfelelő vallásos nevelést kap, amely minden nevelői tevékenység koronája és végső célja — ahogy azt kimutatja Rácz Imre, a kismartoni (eisenstadti) pedagógiai főiskola tanára. A keresztény nevelés azonban nem merül ki pusztán általános elvek­ben, meg kell mutatkoznia a módszerek alkalmazásában is. Ezekből emel ki néhány jelentős pontot Teleki Béla, aki a bécsi Pedagógiai Aka­démián tanít. — Sokan panaszkodnak, hogy a hitoktatás nem hozza meg azt a gyümölcsöt, amit elvárhatnánk. Luc Aerens, felszentelt és nős bel ga diakónus (három gyermek édesapja) példákkal illusztrálja, hogy ma­napság a hitoktatónak „hitnevelővé“ kell válnia. Az oktatás talán elég volt akkor, amikor az egész környezet katolikussá akarta formálni fel­növekvő tagjait. A mai hitoktató egész lényével, módszereivel és lelke­sedésével hasson oda, hogy igazi hitélmény születhessen meg hallgatói lelkében. Miként sugározhatja az űr szellemét a „diploma nélküli“ nevelő? Jól szemlélteti Hermann Gmeinernek, a Magyarországon is működő (Batto- nyán) SOS Gyermekfalu alapítójának élete. Dicenti Gyula rajzolta meg arcélét, amiből világosan kitűnik, hogy az igazi — főként keresztény — nevelő legfőbb erénye az önfeláldozó szeretet, örök példaképei a magu­kat feláldozó szülők, édesanyák. Az 6 lelkületűket sikerült Gmeinernek felélesztenie a legnehezebb körülmények között is, ezért olyan csodálatra méltó a Gyermekfalvak „mamáinak“ működése. Gmeiner az úr Jézus szellemében találta meg nevelési felfogásának alapját és gyújtópontját, amit édesanyja ültetett szívébe. Mi is, papok, szülök és minden keresztény csak akkor leszünk teljes értékű nevelők, ha állandóan az űr szelleméből táplálkozva az ő életfel­fogását és életmódját visszük közelebb a ránk bízottakhoz. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom