Szolgálat 76. (1987)

Tanulmányok - Cserháti Ferenc: Társas apostolkodás a világiakkal

jelentés, amely Krisztus meghatalmazott követeivé avatja őket, és némelyek szerint a püspökök zsinati felmagasztalásából származó esetleges papi kisebbségi érzet ellensúlyozását is hivatott szolgálni: „A hatalom rájuk eső részéhez mérten Krisztusnak, a pásztornak és főnek tisztét is gyakorolják: egybegyűjtik Isten családját, mint testvéri közösséget, amelyet egy szellem éltet, s Krisztus által a Szentlélekben elvezetik az Atyához“ (LG 28 és vö. PO 6). Ilyen általános formában szól a Zsinat e rendkívüli megbízatás kivitelezési módjáról is: „úgy vezessék és úgy szolgálják helyi közösségüket, hogy az méltóvá lehessen arra a névre, amely Istennek egyetlen és egész népét tünteti ki: az .Isten egyháza' nevére ..(LG 28). A lelkipásztori eljárásmódokat nekik kell kitalálni: „A hierarchia feladata, hogy elevenné tegye a világiak apostolkodását, és ehhez az alapelveket és a lelki támogatást megadja" (AA 24). Mindenekelőtt nagy gondot kell fektetniük a világiak keresztségükből és bérmálkozásukból származó keresztény hivatásának felébresztésére és apostoli szellemük kibontakoztatására: „Tehát testvéries szellemben működjenek együtt a világiakkal az egyházban és az egyházért, és szívügyük legyen a világiak támogatása apostoli munkáikban" (AA 25). Olyan nevelési kötelezettséggel állunk itt szemben, amely jó 20 évvel a Zsinat után még mindig megvalósításra vár.

Papjaink megfogyatkozó létszámát és kiöregedésének veszélyét tekintve a felhívás sürgetőbb mint valaha: „A papok pedig a hit oktatásában és az ige szolgálatában, a lelkivezetésben és egyéb lelkipásztori szolgálatokban is tartsák szemük előtt az apostolkodásra való nevelést" (AA 30 és vö. ChD 30). Útbaigazítás, felszólítás, teendő van tehát elég. Tudjuk! De hogy mindezek a száguldó idő, a rohamosan változó világ és a szekularizálódó környezet körülményeinek közepette miként teljesíthetők, erre vonatkozólag alig kapható konkrét útmutatás. Marad tehát a leleményes és dús fantáziára épülő kísérletezés?

2. Művészi feladat

így nem is lehet olyan rendkívüli, ha némely papnak, a rábízott feladatok terhe alatt az a benyomása támad, mintha a Lánchíd kiemelkedő magaslatáról a hömöpölygő Duna jeges habjai közé vetették volna: ússzál, ahogy lehet! Hiszen hol található az a lelkipásztori laboratórium, amely bevetésre kész eszközöket dobna a szorgalmas emberhalászok keresleti piacára, ahonnan aztán ki-ki a modern idők szükségleteinek megfelelően feltölthetné nagy fogásokra is alkalmas „flottájának" apostoli hódításra képes „fegyvertárát"? Ilyen sehol sincs! Ezért számunkra sem marad más lelkipásztori megoldás, mint sajátos papi módon, a szó szoros értelmében találékony és független művészekké válni. Vagy talán nem mi vagyunk a Jó Pásztor karizmáinak, Krisztus művészetének, az örök Főpap kegyelmének hordozói? Lehet ezt felednünk? Soha — írja a pápa, és hozzáteszi, hogy mindig és mindenütt a Krisztustól kapott karizmák és kegyelmek tudatában kell dolgoznunk, és azon kell lennünk, hogy

28