Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Rácz Imre: Vallásos nevelés és emberi teljesség
ta a kultúra iránti érdeklődését, olyannyira, hogy a papi talár hosszú időn keresztül a tanítók hivatalos ruhája maradt, még akkor is, ha ezek nem voltak klerikusok. A nevelés célkitűzései azonosak voltak a keresztény ember világnézeti irányával. Ez az alapvető szempont nem változott meg a reformáció korában sem, csupán módosult a felekezeti elképzelések szerint. Vannak ma is világnézeti, vallási, nemzeti, ideológiai, társadalmi, gazdasági célkitűzések, melyek a nevelés irányát és fő szempontjait meghatározzák. De ott sem beszélhetünk semleges, minden értékeléstől mentes nevelésről, ahol tudatosan kizárnak minden ideológiát. Ez a szándékos mellőzés ugyanis önmagában ideológiává, önálló értékrenddé válik. 2. A vallásos nevelés ésszerűsége Már tizenöt esztendeje annak, hogy Johannes Müller-Bandorff leírta a következő gondolatokat: „Minden ember hisz valamiben. ... A .hinni1 szón a következőt értem: valamiben remélni és magát valamitől függőnek elismerni. Ilyen értelemben vannak, akik a pénzben hisznek és attól remélik szerencséjüket. Vannak, akik azt hiszik, hogy mások fölötti hatalom nélkül nem képesek élni... Ezek a hatalomban hisznek. Ismét mások ilyen értelemben hisznek egy emberben, aki nekik sokat jelent, vagy akitől sokat elvárnak. Vannak, akik egy ideológiát, egy gondolatrendszert nemcsak hogy abszolút igaznak tartanak, hanem azt hiszik, hogy minden sokkal jobb lenne, ha mindenki ahhoz igazodnék ... Ezek a .hitbeli1 kötöttségek sokszor nem is tudatosulnak... Van, aki azt hiszi, hogy jámbor keresztény, valójában azonban csak a pénzben hisz: istene a pénz. Az ilyen hit aztán mindig hatással van az életre: amiben az ember hisz, aszerint alakítja az életét.“ * Müller-Bandorff világos gondolatmenetét alapul véve esedékes és indokolt a kérdés: Milyen konkrét többletet hoz a vallásos nevelés, milyen értéket szolgáltat azon felül, amit a vallásmentes, vagy talán az egyenesen vallás- ellenes nevelés is magáénak vall? Viktor Franki, ismert osztrák pszichológus életműve középpontjába állította azt a sarkalatos tapasztalatot, hogy szinte csak azok az emberek tudnak kiegyensúlyozottan élni, nehézségekkel küzdve is előre jutni, akik ismerik életük célját, értelmét. A cél természetesen sokrétű lehet. Véges célok is irányíthatják az emberi életet, noha minden kérdőjelet nem is tudnak eltávolítani. Az emberi élet éppen abban különbözik az állatitól, hogy nem kötődik a közvetlen környezet véges horizontjához. Természetünknél fogva érezzük magunkban a hajlamot arra, hogy ne elégedjünk meg a korlátozott lehetőségekkel, átpillantsunk a kerítések fölött, sőt átlépjünk a korlátokon. Ez a transzcendentális (trans-cendere = átlépni) törekvés három irányban mutatkozik meg. * Müller-Bandorff J.: Hat Religion noch eine Zukunft? in: Zeitschrift für Religionspädagogik 1972/6, 181. o. 16
