Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Németh József: A tanítványok Jézus iskolájában
azok nem tudtak meggyógyítani egy megszállott gyermeket. A tanítványok felsülésével mintha a mester tekintélye is kétségessé válna. „Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk" — kéri a gyermek apja. „Ha valamit tehetsz" — ismétli meg a kérdést Jézus. Majd felel is: „Minden lehetséges annak, aki hisz.“ S az apa vallomása után meggyógyítja a gyermeket. — Raffael La Transfigura- zione című képén egybefestette a színeváltozást és a beteg gyermek meg- gyógyítását. Márk is kiemeli, hogy a nép megijedt, amikor megpillantotta Jézust: arcán még ott ragyogott a színeváltozás fénye; arca Mózes dicsőséges ábrázatára emlékeztetett (Kiv 34,30-32). A Megdicsőült emlékezteti őket arra, hogy minden meghívott tanítvány blamálja magát, ha elhagyja Jézus útját: a böjtött és az imádságot. Hiába maradnak együtt s alkotnak csoportot, hiába követnek egy bizonyos stratégiát: önmagával meghasoniott, tehetetlen egyveleggé lesznek, ha nem böjtölnek és nem imádkoznak. „Ez a fajta nem megy ki másképp." Csak ez az út vezet a megújuláshoz, a megváltáshoz. II. A Jézussal való együttlét „érettségi" osztályának tananyaga: A szenvedés hozzátartozik Jézus és a tanítvány mindennapi életéhez A természeti szépségekben gazdag Galileát, Jézus hazáját megvetették a jeruzsálemi zsidók, pogányoktól megfertőzött vidéknek tartották, s aképpen nézték le lakóit, miképpen a városi a falusit: „Galileábó! nem támad próféta" (Jn 7,52). Ezen a gyönyörű vidéken nőtt fel Jézus és érett azzá, akit hívő és hitetlen egyaránt megcsodál még ma is. Itt Galileában, a Jeruzsálembe vezető úton jövendöli meg újból eljövendő szenvedését és halálát. Nagy különbség van azonban az első és a második jövendölés között. Nem arról van többé szó, hogy a tanítványnak meg kell értenie a szenvedés szükségességét: a megváltásról, a megújulásról Isten gondolataival kell gondolkodnia. A Jézussal való együttlét galileai, „érettségi" évének tananyaga gyakorlati. A szürke hétköznapok életbölcsességének követelménye, hogy a tanítvány számoljon a szenvedéssel. A szenvedés hozzátartozik a mindennapi élethez. „A fájdalom a boldogság egyik alkatrésze" — írja a költő. „Nem sütnek kenyeret, nem főznek meleg ételt tűz nélkül" — mondja a kínai közmondás. Jézus most mint kész tényről beszél a szenvedésről. „Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad. Nemigen értették ugyan szavait, de nem merték kérdezgetni" (Mk 9, 30-32). A megújulásba vezető úton Galileában a tanítványok Jézussal bizonyos jártasságot, „érettségit" szereznek. Mesterük szenvedésének ténye lassan behatol mindnyájuk gondolkodásába, tépelődésébe. Az első szenvedés-jövendölés csak Péternek jelentett botrányt. A második jövendölés teljes súlyával nyomja mindegyiküket. Büszkeségükkel és rátartiságukkal sehogyan sem fér össze, hogy életüket másokért adják oda anélkül, hogy saját földi érvényesülésükön, hatalmukon, „jövőjükön" ne dolgozzanak. Vitatkoznak és veszekednek 10
