Szolgálat 76. (1987)
Tanulmányok - Németh József: A tanítványok Jézus iskolájában
Hányán mennek tönkre lelkileg egoizmusuk miatt! Megfulladnak szűkre szabott kamrájukban, meghalnak maguk építette fogházukban. A tanítványnak Jézusért és az evangéliumért kell életét elveszítenie. Úgy, ahogy Jézus elveszítette mindenét: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania“ (Mt 8,20); azzal a komolysággal, ahogy Jézus feladatát betöltötte: „Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett" (Lk 19,10). Fel kell készülnie arra, hogy nem értik meg: „A prófétának csak a saját házában nincs becsülete" (Mt 13,57). Kitéve a gyűlöletnek és üldözésnek: „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt... Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak" (Jn 15,18-21). A tanítvány úgy haljon meg, mint Jézus: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13). A tömör leckéket bizony nehezen érti meg a nép, a tanítványok úgyszintén. Éppen ezért Jézus színeváltozásában azonnal következik a szemléltető oktatás. Csak a legszűkebb kör: Péter, Jakab és János éli át a Tábor hegyén, mint függ össze Jézus életében a szenvedés a dicsőséggel. Ebbe a titokba való betekintés a kiválasztottak ajándéka; a puszta teológiai kutatás, az aszkétikus erőlködés nem juthat el idáig. — A színeváltozás jelenetében minden azt célozza, hogy megváltoztassa a három tanítvány értékítéletét. Eddig számukra is az volt érvényes, ami a köztudatban ma is él: Minél híresebb a mester, annál nagyob a tekintélye a tanítványnak; minél ismertebb a professzor, annál fényesebb jövő vár a nála végzett hallgatókra. Mostantól kezdve azonban az egyedüli mérce: hűnek lenni ahhoz a megbízatáshoz, amelyet Isten ad. A Jézushoz való hasonlóság előtt minden más érték elhomályosul. Az Olajfák hegyi szenvedésnél ugyanaz a három tanítvány van jelen, mint akik a Tábor hegyén Jézus színeváltozását láthatták. Emlékeznek arra, hogy mesterük élete nem szenvedés és halál a megsemmisülésben; ellenkezőleg megdicsőülésben fog végződni. Útja a „bukáson" keresztül vezet: a keresztreszegzett fölemelése a felmagasztalás kezdete (vö. Jn 12,32-33). A szemléltető oktatás után vita támadt a tanítványok közt. Kérdésükből (Mk 9,12: „mindent helyreállít") világosan kivehető, hogy még mindig Izrael országának világi helyreállításáról gondolkodnak (vö. Csel 1,6). Jézus a három tanítvány kérésére megadja az útbaigazítást: igen, helyreállítás, de „az is meg van írva az Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része" (Mk 9,12). Más szóval: választás elé állítja a három tanítványt, marad- nak-e vele az úton, vagy továbbra is saját elképzeléseiknek hódolnak. „A mester gyalázatához nem illik egy dicsőséges földi életet élő tanítvány" —mondja Przywara az alázatosság harmadik fokáról Szent Ignác lelkigyakorlataihoz írt kommentárjában. Ezt követeli az elemi becsületesség. A hiúság, a becsvágy a Jézussal való együttlét esküdt ellensége: ez az út hűtlenségre, Jézus elárulására vezet. A nép és a tanítványok más gyakorlati oktatást is kapnak. Jézus a Tábor hegyéről lejövet szenvedélyes vitában találja a népet és a tanítványokat, mert 9
