Szolgálat 75. (1987)
Halottaink - Dr. Keszi (Kühnel) József (Kispapkori barátja)
Bús József érs. tan., ny. pléb. júl. 18-án Salgótarjánban; tern. Karancskeszin (78,55) Barócsi József ny. pléb. júl. 19-én Bujon (60,27) Nagy János SDB érs. tan., ny. pléb. júl. 20-án; tem. Domaházán (73,51,44) Rózsavölgyi László a XXIII. János pápa Szeretetotthon lelkésze aug. 2-án; tem. Budapesten (68,45) Langhammer Béla ny. bittanár; tem. aug. 3-án Székesfehérvárott (93,69) Dr. Kardos József tb. kanonok, pléb. aug. 5-én; beszentelése Budapesten a Bakáts téri templomban (66,40) Káplár István gör. kát. leik. nyírbátorfalvai parochus (51,24) Kátor András pléb.; tem. Lekéren (62,37) Fülöp Péter c. kanonok, pusztamonostori pléb. júl. 31-én; tem. Egerben (78,55) Sarlós György ny. várdombi esp.-pléb. júl. 28-án; tem. a Pécs-belvárosi templom kriptájába (76,52) Domanits József SJ aug. 19-én Budapesten (89,66) Elhunyt paptestvéreiinket foglaljuk mementóinkba! + Dr. KESZI (KOHNEL) JÓZSEF (1905—1986) Magyarkesziben született Aquinói Szent Tamás napján. Kovácsmester édesapjától örökölte vasfizikumát, édesanyjától pedig meleg, jó szívét. A jó nyelvtehetségű fiú először német-francia tanárnak készült, két évig Eötvös kollégista volt. (Később is jól beszélt a németen kívül angolul és franciául.) 1926-ban követte a hivatás szavát. Prohászka Ottokár az innsbrucki Canisianumba küldte tanulmányai végzésére. Itt főként a szentemlékű régens, P. Hofmann volt rá nagy hatással. Szobája falán egész életén keresztül ott volt. P. Hofmann képe. Törekvő, vasakaratú és imádságos kispap volt, akit társai tanár úrnak vagy tanárkának szólítottak, de példaképüknek tekintették. Újonnan jött, fiatal kispaptársait szerető gonddal irányítgatta. 1931 Szent Anna ünnepén szentelték pappá; első szentmiséjét Székesfehérvárott mutatta be. Egyévi kiegészítő innsbrucki tanulás után Budafok-Belvárosban lett káplán a szintén Innsbruckban végzett Posch apát mellett. Azután egy évet az aulában dolgozik, mint püspöki irodai jegyző. 1933-ban a neki jobban megfelelő munkakörbe, a szemináriumba kerül, ahol 1940-ig tanít dogmatikát. Egy évet prefektus is, majd hat éven keresztül a szeminárium gondnoka. A szeminárium ezekben az években zsúfoltan tele van, így a székesfehérvári papság nagy részének tanára és elöljárója. Főként mint prefektus az innsbrucki „bizalmi“ rendszert igyekszik megvalósítani a szemináriumban: nem akar sem nyomozó, sem ellenőr lenni; ennek fejében ígérjék meg a kispapok, hogyha valaki vét a fegyelem vagy a rend ellen, az magától jelentkezik . . . 1940 és 49 között Vértesbogláron plébános a háború, a front és — Vértesboglár sváb község lévén — a kitelepítés nehéz éveiben. Temetésénél megható volt, hogyan hálálkodott a vértesbog- lári egyházközségi elnök ottani munkájáért: a rendkívüli nehéz időkben nemcsak buzgó lelkipásztora, de szerető atyja is volt a községnek. A legnehezebb napokban még a plébánia épületét is rendelkezésére bocsátotta híveinek. Koporsója előtt a csákváriaknak még több köszönnivalójuk volt a náluk töltött harmincöt év munkájáért és imáiért. Az Ybl Miklós építette, szinte székesegyházszerü 87
