Szolgálat 75. (1987)
Halottaink - Majer Tibor Frigyes (Békés Géza)
remek templom oltára, gyóntatószéke és szószéke volt tanúja papi buzgóságának és imádságos életének. Itt adorált, elmélkedett, imádkozta breviáriumát és rózsafüzérét. A szociális otthon öreg nővérei pedig most is imádkoznak érte, hiszen hosszú éveken keresztül gyóntatójuk volt és tartott nekik hetenként szentbeszédeket. Huszonöt éven keresztül volt a vértesaljai kerület esperese. Paptestvérei nála mindig a melegszívű jóbarátra, okos tanácsadóra és fejedelmi házigazdára találtak. Éveken át ő maga tartotta a havi papi rekollekciókat. Papi lelkigyakorlatok vezetésére pedig az egyházmegye határain túl is szívesen látták. Gyakran hívták őt nagyböjti tri- duumok vezetésére is. — A csákvári plébánia kapuja mindenki számára nyitva állt. Közvetlen lelkipásztori tevékenységén túl részt vett az egyházmegye egyéb munkáiban is. Fáradozásáért nem várt elismerést vagy kitüntetést. Amikor püspöke tiszteletbeli kanonokká nevezte ki, nem fogadta el. Ö földi jutalmat nem várt; a címnek és rangnak mindig ellensége volt. Jutalomként az Úr Istentől a keresztet kapta. Amikor legjobban szüksége lett volna munkatársra, az egyre növekvő paphiány miatt káplán nélkül maradt. Szíve gyöngült, álmatlanság gyötörte. Aranymiséje körül már csak állandó orvosi ellenőrzéssel és a szomszéd paptestvérek segítségével végezhette munkáját. 1980 őszén kénytelen volt nyugdíjba menni. Az egykori szemináriumban, a jelenlegi papi otthonban kapott szobát. Oda került vissza, ahol papi élete elején hét évig dolgozott. 1985. december 15-én enyhe agyvérzést kapott. Két hétig kissé javult az állapota, de utána egyre romlott. Január 29-én adta vissza nemes lelkét Teremtőjének. — Temetését püspöke, Dr. Szakos Gyula végezte. Megköszönte hosszú, szép életének fáradságos munkáját. Főként imádságos lelkületét emelte ki. A csákvári és vértesboglári egyházközségek búcsúzása után a csákvári református lelkész köszönt el tőle meleg szeretettel. Mindig zavartalan békében és testvérien szolgálták egymás mellett az Úr Jézus ügyét. Mindig nyugodtan fordulhatott hozzá még egyéni ügyeiben is jótanácsért. A temetés után a szeminárium templomában a püspök atya negyven paptestvérrel együtt mutatta be a szentmisét. Volt tanítványai, káplánjai, esperesi kerületének papjai könyörögtek érte az örök Főpaphoz és köszönték meg azt, amit papi életük számára az Úr rajta keresztül nekik adott. Kispapkori barátja MÁJER TIBOR FRIGYES (1921—1986) P. Hunya Dániel szegedi spirituális, a Papi Lelkiség folyóirat szerkesztője és szentéletű nevelőnk egyik legkedvesebb lelki gyermekét szerette benne. Az akkori kispapegység és papi egység-mozgalom országos szervezői közt mély buzgóságával, lángoló ügyszeretetével az első vonalban harcolt a magyar papság magasabb színvonaláért. Ö szerkesztette a Kispapegység különlenyomat „Lelkiség“ című rovatát. Amikor 1950-ben a mozgalmi munka külső lehetőségei megszűntek, papi életének korszerű de százszázalékos, Isten ügyének, Krisztus népének szentelt életével, paptestvéri magatartásával a gyakorlatban mutatta be elveinek értékét. Miskolcon született 1921. május 3-án evangélikus szülőktől. Édesapja ezredes, majd a szolgálatból való kilépése után Sashalom tisztelt polgármestere. Talán tőle tanulta fia a fegyelmezettséget és a kemény akaratot. Édesanyja korán meghalt, de ő kellő tisztelettel viszonyult nevelőanyjához is. Budapesten érettségizett, majd a Műegyetemre iratkozott be. Másodéves hallgató korában Tóth Tihamér könyveinek valamint a katolikus szentbeszédek hatására érte a 88
