Szolgálat 75. (1987)
Eszmék és események - Levelesládánkból
csendjében, vagy szép világod valamely meghitt zúgában, ahol könnyű voll megtalálni téged. Most itt vagy köztünk. Hívsz és vársz bennünket. Szabad az út hozzád. De mi bezártuk magunkat a magunk alkotta világba. És itt minden „perfekt“. Nem hiányzik semmi. Te sem! Nem /is emlékeztet rád semmi... Csak a szívünk. Az nyugtalan. Oly nyugtalan, hogy beteggé tesz bennünket. — Uram, add, hogy legalább ezt észrevegyük. Ezt a nyugtalan, feléd vágyakozó szívet. Add, hogy legyünk annyi részvéttel önmagunk Iránt, hogy hallgatunk a szívünkre, amely feléd eseng. Add, hogy ne zárjuk be, ne hallgattassuk el mégnagyobb nyüzsgéssel, mégtöbb tevékenységgel. — Uram, add, hogy tudjunk osendben lenni. A csendben megtaláltunk téged! Meghalljuk a te halk figyelmes szavaidat. Nálad vannak az örök élet igéi, melyekre nyugtalan szívünk vágyik, mert ezekhez igazítottad, ezekért teremtetted. Alexia LEVELESLÁDÁNKBÓL Kérdésekre válaszolunk Van végzet? Hogyan különböztethetjük meg az Isten akaratától? A Magyar értelmező kéziszótár szerint a végzet „Elekerülhetetlen sors (Idealista felfogás szerint: az ember sorsát irányító felsőbb erő).“ Általában ezt a „felsőbb erőt“ személytelen és kérlelhetetlen valaminek tekintik, amely az ember egész életét pontosan meghatározza; így az ember semmiféle szabadsággal nem rendelkezik. A szoros értelemben vett végzet tehát pogány fogalom, amely ellen a keresztény írók kezdettől fogva küzdöttek. Krisztus idevágó tanításának ugyanis két alaptétele van: Isten szeretet, aki minden ember javát akarja; az ember szabad s még Isten kegyelmét is visszautasíthatja. Világos azonban, hogy az életben sok minden nem a mi akaratunktól függ. Nem mi döntjük el, hogy milyen családból származunk, milyen országban születünk, elvont vagy gyakorlati képességeket hozunk-e magunkkal, örököltünk-e vagyont vagy egész életünkön át alacsony a fizetésünk stb. Egyesek — tágabb értelemben véve — ezeket az adottságokat is végzetnek nevezik. Helyesebb azonban életkörülményeknek tekinteni őket s nem ajánlatos velük kapcsolatban végzetről beszélni; egyébként könnyen összekeverjük a végzet első, szoros értelemben vett jelentésével. Isten pontosan arra tanít, hogy nem ezek a körülmények alkotják életünk lényegét. Nincs tehát igazságossága ellen, ha nem egyformán részesedünk bennük. Az életben nem a kiindulópont a döntő (ami nem tőlünk függ), hanem az adottságok használata (s'ez rajtunk áll). Az egyetlen lényeges az életben az, hogy lelkileg kiteljesedjünk, a lelki életben érjünk el sikert: életünket töltse el Isten és az emberek szeretető. Ezt akarja 74
