Szolgálat 75. (1987)

Az egyház szava - A családi életről - A pápa beszéde Lengyelországban

két, s egyszersmind az egész társadalmat, a nemzetet, s az államot is! Ez a „kis közösség“ jóllehet talán gyenge s önmagában elégtelen, mégis a társadalom gyökerét képezi. Nem „rázkódta thatjuk“ meg anélkül, hogy ne származzanak jóvátehetetlen veszteségek és károk az egész társadalmi és nemzeti élet számára.

7. A népek újjászületéséhez nincs eredményesebb út, mint a család újjászületése. S mégis — mindannyian tudjuk — manapság súlyos veszély fenyegeti a családot, azoknak a „társadalmi erényeknek első iskoláját, amelyeket egyetlen közület sem nélkülözhet“. S ezekről a külső és belső fenyegetésekről, saját sorsunkról nemcsak azoknak kell beszélni, írni vagy filmekben és egyéb tömegtájékoztatási eszközökön keresztül nyilatkozni, akiknek - amint állítják — „joguk van az életre, boldogságra és önmegvalósulásra“, hanem a jogokkal körülbástyázott egoizmus áldozatainak is! Nyilatkozzanak a megcsalt, az elhagyott és magukra maradt feleségek, beszéljenek az elhagyott férjek. Szóljanak a szeretettől megfosztott, személyes életük kezdetén megsérült s lelkileg nyomorékká tett gyermekek, akik ugyan a törvény értelmében pót- intézményekhez kerülnek, — de melyik intézmény pótolhatja a családot? Terjesztenünk kell az áldozatok nyilatkozatait: az önzés és a „divat“ áldozataiét; a mindent megengedő s erkölcsi relativizmus áldozataiét, az anyagi, egzisztenciális és lakásnehézségekből eredő problémák áldozataiét! „Azért védelmezi az egyház — a Familiáris consortiio apostoli irat szavait idézve — nyíltan és nyomatékosan a család jogait a társadalom és az állam elviselhetetlen túlkapásaival szemben“ (k h. 46. pont).

Ha nem tévedek, nálunk a legmagasabb azoknak a dolgozó édesanyáknak a százaléka, akik munkájukat családi életük kárára végzik. Ebből ered — a rendkívüli gazdasági körülményekkel összefüggésben —, hogy a lengyel család egyre érzéketlenebb a munka nem anyagi értékeire, kiveszik belőle az emberi munka értékébe vetett bizalom, s többé nem lát hosszabb lejáratú értékeket. Ezzel ellentétben megfigyelhető, hogy a család egyik napról a másikra él, „provizórikusán“, s nem egyszer felmerül a vágy, hogy valaki idegenben keressen jövedelmet és jólétet — a családi élet kárára.

Csak körvonalazhattam az előbbi témát, ami viták, Vizsgálatok és találó kiadványok tárgyát alkotja. Mindenekelőtt azonban reális követelmény a családok, s főleg a fiatal és kezdő, valamint a sokgyermekes családok részéről — röviden: a családok követelménye!

Bárcsak ne hiányozna a jóakarat ennek a problémának megoldására. Forrón imádkozunk, hogy senki se fogyatkozzék meg jóakaratában, kezdeményezésében és 'közreműködésében. Isten kegyelméből legyen erős a család, az ország pedig erősödjék fizikailag és erkölcsileg az egészséges családok által. A család szilárdságának alapját a keresztény házasság fontosságának egyre megújuló tudatosítása alkotja. Merítsen mindinkább az egyházból, programjából és szentségeiből, s gyümölcse az lesz, hogy az ember — „minden nehézség ellenére“ — hűséges marad esküjéhez egész életén keresztül, haláláig.

55