Szolgálat 75. (1987)

Az egyház szava - A családi életről - A pápa beszéde Lengyelországban

8. Ha a jeruzsálemi templomban lejátszódó eseményt szemléljük, Simeon­nal együtt megvalljuk, hogy Krisztus világosság „a pogányok megvilágosításá- ra“ és Isten népének dicsőségére (vő. Lk 2,32). Ennek következményeként azonban nagy feladat vár ránk. A püspöki kar Lengyelország megkeresztelke- désének ezeréves ünneplését előkészítő novénájára summásan így foglalta össze ezt a feladatot: A család Isteniben erős. Az Istenben erős család egyúttal az emberek erőssége: nemes lelkű em­berek családja. Olyan emberek családja, akik kölcsönös szeretettel és biza­lommal ajándékozzák meg egymást; boldog és boldogító család: szövetség­nek a frigyszekrénye. A család kezdetén az apaság és anyaság áll. Az egyház szerint: felelős­ségteljes apaság és anyaság, aki ennek a kérdésnek nagy figyelmet és sok fáradságot szentel. Felelősségteljes, azaz méltó az ember személyéhez, Isten képmásához és hasonlatosságához (Tér 1,26). Felelős a szeretetért. Drága szülők, éppen a szülőknek ez a felelőssége a szeretet mértéke. Vagyis azoké a családoké, amelyek felelősséget vállalnak az életért, a nevelésért. Nem ezt szorgalmazza a házassági ígéret? Kölcsönös felelősség: a férj a feleségéért, a feleség a férjéért, a szülők a gyermekekért. — Az atyai felelősségre emlé­keztet Sirák fiának a könyve: „Rám hallgassatok fiaim, atyátokra s tartsátok meg szavam, hogy üdvöt nyerjetek“ (Sir 3,1). Együttjár vele az anyai felelős­ség is, jóllehet nem felejthetjük, hogy a felelősség elsősorban a férfi vállát terheli. Amikor az apostol azt mondja: „Asszonyok, engedelmeskedjetek férje­teknek“ azonnal hozzáfűzi: „Férfiak, szeressétek feleségeteket“ (Kol 3,18), vagyis viselkedjetek felelősségteljesen: valóban érdemeljétek meg feleségtek bizalmát. S hozzátehetjük: Gyermekeitekét is! 9. A nyolcvanas években Szczecin jelentős események színhelye volt, je­lentős megegyezés jött létre az állam és a munkásvilág képviselőt között. Mi volt az értelme ennek a megegyezésnek? Nem arról volt szó, amit megkövetel az emberhez méltó munka, a munkás, a férfi és a nő méltósága? Emberi mun­ka: nem ebből újul meg állandóan az egész társadalom s ezen belül minden egyes család? Joggal mondta tehát valaki Lengyelországban: „A ti feladato­tok az, hogy dolgozzatok, a munkán.“ A nyolcvanas évek eseményei mind- annyiunk számára ezt a feladatot állítják fel: törődni a munkával. Több di­menzióban értendő ez, mert az ember számára a munka sok dimenziója és szempontja lényeges. A család alapjogait tekintve állandó lengyel feladatunk marad tehát, hogy foglalkozzunk a munkával. Az ember fáradságot nem kímél­ve szentelje magát ennek a feladatnak. 10. Fontoljuk meg: a család - természete és küldetése révén - a társada­lom legfelelősségteljesebb szolgálata. Ezért van joga a családnak olyan élet- körülményekre,. amelyek biztosítják számára a méltóságának megfelelő élet­szintet. Ehhez tartozik az igazságos bér; a tető a fejünk felett: a lakás — 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom