Szolgálat 75. (1987)
Hiszek a gondviselő Istenben
HISZEK A GONDVISELŐ ISTENBEN Körülöttünk, de a lelkünk mélyén is fel-felhangzik a kérdés: Törődik Valaki az emberrel? Vagy magunkra hagyatva és könyörtelenül sodródunk a természet erőinek forgatagában? Múló porszemek lennénk csupán, amelyek legfeljebb azt képzelik, hogy egyedül önerejükből gondoskodhatnak magukról? Elvben kevesen tagadják, hogy kell lenni Valakinek, aki létet adott a világnak. Az azonban már nem egyformán világos mindenkinek, hogy ő most is törődik-e velünk és gondoskodik-e rólunk? Egyesek számára pedig egyenesen a „gondviselő Isten“ a hit buktatója. Nem képesek összeegyeztetni a belé vetett hitet és a nyomort, szenvedést, igazságtalanságokat. A keresztény hitvallásban külön cikkely nem hirdeti, hogy Isten gondunkat viseli. Aki azonban kicsit is figyelmesen imádkozza a Hiszekegyet, szívében vallja, hogy nemcsak hisz a „mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében“, hanem hisz az „ö egy Fiában, aki értünk emberré lett... akit értünk keresztre feszítettek..." Hisz a Szentiélekben, Isten népének éltető Lelkében. A mi Istenünk tehát nem távolálló, hideg és rideg valaki, hanem annyira gondoskodik rólunk, hogy részese lett emberi valóságunknak, történelmünknek s ma is irányít, velünk marad, hogy visszatalálhassunk a hozzá vezető ösvényre. Hitünknek ezt az igazságát újra meg újra próbára teszi az élet. Néha magával Jézussal kiáltunk fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el?“ (Mt 27,46). Egyre mélyebben kell behatolnunk a gondviselő Isten misztériumába, hogy minden percet — jót és rosszat — Vele tölthes- sünk. Lelóczky Gyula már tanulmányának felépítésével szemléltetni kívánta a téma mélységét. A közvetlen szinten Th. Wilder „Szent Lajos hídja“ (Kosztolányi Dezső fordítása) regényének megfelelően látjuk az eseményeket. Értelmünk kutat és feleleteket keres. Van azonban egy másik szint, ahol „Dolgozik az Isten!“, új távlatok merülnek fel, mert az ő — az egészen Más s mégis bennünk működő Szeretet — fényében kezdjük szemlélni a dolgokat, a történelmet, saját életünket. Megsejtjük a Gondviselés misztériumát, mert észrevesszük, hogy a Gondviselő tulajdonképpen Isten egyik neve. Ezt a szempontot domborítja ki Benkő Antal közleménye. A keresztény ember Gondviselésbe vetett hite sajátos vonásokkal rendelkezik, mert Isten-képe különbözik a görög bölcselőkétől és egyéb vallásokétól. A Gondviselésbe vetett hit emberi vetületeit Vizsgálja Szentmártoni Mihály cikke. A pszichológus szemszögéből kutatja^ hogy mi is veti fel 2- dUI.
