Szolgálat 75. (1987)
Hiszek a gondviselő Istenben
bennünk a Gondviselés kérdését, milyen tévutakra csúszhatunk, illetve hogyan erősíthetjük belé vetett hitünk pozitív kifejlődését. A hit nem mentesíti az embert értelme használatától. A Gondviseléssel kapcsolatban is számos problémáról tárgyalnak a keresztény bölcselők és teológusok. így pl. sokakat érdekel, hogy hogyan valósíthatja meg Isten terveit a teremtett világban, ha ezt a mai tudomány zárt rendszernek fogja fel. Ezt a kérdést világítja meg Weássmahr Béla a kérő imával kapcsolatban. Isten barátai, a szentek is gyakran küzdöttek, hogy elmélyíthessék Gondviselésbe vetett hitüket és érthetőbbé tegyék a rájuk bízottak számára. Kereszty Rókus Szent Bernát példáját és tanítását állítja elénk. Tőle tanulhatjuk meg, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Micsoda drámai feszültséget jelenthet Isten tervének teljesítése, jól mutatja Ábrahám története. Kész volt fiát, Izsákot feláldozni Istennek, jóllehet engedelmességével éppen azt az utat vágta volna el, amire Isten tett neki ígéretet: fiában sokasítja meg utódait. Évezredek távlatából Günther Bleickert hozza közel a Gondviselésbe vetett hit patriarchájá- nak felejthetetlen alakját. „Nem jó, — írja Romano Guardini „Vom lebendigen Gott“ c. kiadványában — ha túl olcsónak tekintjük a Gondviselés titkát. Ha úgy beszélünk róla, mintha egy természetes, kissé valószínűtlen és kissé érzelgős világrend lenne. A Gondviselés mögött a hit egész merészsége áll. A Gondviselésbe vetett hit, a hitből fakadó Gondviselés szerinti élet azt jelenti, hogy átalakítjuk világképünket. Már nem pusztán a természet- tudományok képe lesz, hanem élő valóság. ... A Gondviselés azt jelenti, hogy bár a világ megőrzi erejét és valóságát, a felette álló Hatalmasnak szolgál: Isten szerető akaratának. ...És Isten szeretete az emberek iránt mindig új és élő... S mindez nem csak „puszta költészet“, nem is csak szó, amit — rossz értelemben — egyedül „hinni muszáj“. Nem, a Gondviselés valóság, aminek részesei lehetünk. Lehetőség, ami egyre feltárul előttünk... A Gondviselés ugyanis nem egy kész „gépezet, ami funkcionál“, hanem mindig újra megvalósul Isten teremtő szabadságából, „együtt“ a mi emberi szabadságunk parányiságával. Nem „valahol és valamikor“, hanem itt és most. A Gondviselés az élő Isten titka, amit abban a mértékben tapasztalok meg, amilyen mértékben élő hittel bele- állok; nem engedem, hogy „megtörténjék“, hanem részesedem benne. ... Isten Gondviselése halott marad mindaddig, amíg csak gondolatunkban él. Valóság lesz, amikor együttműködünk. ... Amikor Benne élünk.“ 4
