Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Van-e értelme a kérő imának?
elé terjesztett kérés nemcsak általánosságokban mozog. Nemcsak olyasmire irányul, amiről eleve tudhatjuk, hogy Isten ígéretei alapján valamikor amúgy is teljesülni fog, mint pl. a kérés: „Jöjjön el a te országod“, hanem amikor egy pontosan meghatározott, evilági eseményre vonatkozólag kérjük az Isten segítségét, amikor tehát egy súlyos beteg gyógyulásáért, jó termésért vagy egy felbomlóban levő házasság rendbejöttéért imádkozunk. Szabad-e ilyen kérésekkel Istenhez fordulni? Mert hiszen az ilyen kéréssel, melynek beteljesülése illetve be nem teljesülése ellenőrizhető, úgy tűnik, hogy próbára tesszük az Istent magát és egyben saját hitünket is. Jogunk van-e ehhez? A Szentírás tanúsága A feltett kérdésre az egész Szentírás, vagyis az Ó- és Újszövetség egyaránt, világosan igennel felel. Nemcsak azáltal, hogy előfordulnak benne kérő imák és beszámol i'iriameghallgatásokról, hanem elsősorban azzal, hogy puszta létével közli velünk azt az egyáltalán nem magától értetődő tényt: a mindenható és végtelen Istent, aki senkire és semmire rá nem szorul, érdekli az ember sorsa, számára nem közömbös, hogy mi történik velünk. A Szentírás léte bizonyítja, hogy az Isten önmagát kitárva szövetséget kínált fel az emberiségnek és ezáltal megmutatta, hogy személyesen törődik minden emberrel. Ezért fordulhatunk hozzá bizalommal, ezért szabad, sőt kell kéréseinket az Isten elé tárnunk, ezért bízhatunk abban, hogy imánk nála meghallgatásra talál. Ezt a tanítást megerősítik Jézus ismert szavai az evangéliumokból: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak... Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik őt kérik“ (Mt 7,7-11). És: „Amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdi cső ü l jön a Fiúban. Bármit kértek a nevemben, megteszem nektek“ (Jn 14,13-14). El kell ugyan ismernünk, hogy ezekkel a szentírási szövegekkel kapcsolatban jogosan feltehető a kérdés: mennyiben vehetjük őket szó szerint? Hiszen úgy tűnik, hogy az Atya saját Fiának, Jézusnak kérését sem hallgatta meg pontosan úgy, ahogy ez szerette volna, amikor a Getszemáni kertben azért imádkozott, hogy megszabadulhasson a rá váró kegyetlen szenvedéstől és haláltól. De ha igaz az, hogy a kérő imára vonatkozó szövegeket értelmeznünk kell, akkor ez az elv az utolsó vacsorát követő eseményekre is vonatkozik. Figyelembe kell ugyanis vennünk, hogy kérdésünkre magának a Szentírásnak tanúsága szerint kettős választ adhatunk. Először is utalhatunk arra, hogy Jézus nem feltétel nélkül kérte mennyei Atyját, hogy mentse fel a kereszthalál szükségessége alól, hanem hozzátette: „de ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy te“. Továbbá figyelembe kell vennünk, hogy a Zsidókhoz írt levél tanúsága alapján Jézus imája „hódolatáért meghallgatásra talált“ (Zsid 5,7), amennyiben őt — engedelmessége miatt — az Atya a halálból való feltámasztása által megdicsőítette (vö. Jn 13,31; Fii 2,8-11). 29
