Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Szentmártom Mihály: A Gondviselésbe vetett hit lélektani vetülete
A nemtudásból fakadó szorongás ellensúlyozója az értelembe vetett hit. Csakhogy az értelem megsejtése végül is nem tudással és belátással elért állapot, hanem ismét csak bizalom által éltetett hit. Ez a hit, szerencsére, akkor is jelen van, ha valaki ezt nem tudatosítja, hiszen nélküle nem tudnánk élni. Ennek a sötétség-viszonynak is megvan a pozitív szerepe: egyre mélyebb megismerésre ösztönöz bennünket. Sikertelen feloldási kísérlet viszont a kétségbeesés és öngyilkosság. 3. A magányosság iszonya: a szeretet és biztonság utáni vágy meghiúsulása. A mellőzöttség érzése abból a tudatból fakad, hogy az ember nem tartozik sehová, nem szeretik, nem kell senkinek. Itt is fontos megjegyezni, hogy a biztonság, a hovatartozás és a szeretet előbb volt mind létezési mind személyi síkon, mint a magányosság. Az emberiség előbb a szeretet állapotában élt, csak azután jött a bún és a belőle fakadó érzés, az „elveszett paradicsom“ réme. A csecsemő is előbb anyja teljes ölelésében élt, csak azután következik be az elszakadás miatti trauma. Mindebből talán azt az üzenetet tudnánk kiolvasni, hogy a szorongás sohasem alaptalan „üres“ érzés, hanem tényleges egzisztenciális okai vannak. Válasz a szorongásra Minden félelem (szorongás) valamiféle válaszra, védekezésre, reakcióra késztet. Eközben léteznek célravezető válaszok és olyanok, amelyek újabb konfliktusba, szorongásba sodornak. A menekülés a leggyakoribb és legáltalánosabb félelmet elhárító viselkedés. Minden élőlény arra törekszik, hogy elkerülje a veszélyt okozó helyzeteket. Csakhogy a menekülés is lehet sokféle és nem mindegyik egyenértékű. Ha valaki teljes erejéből futni kezd egy felbőszült bika elől, akkor ez nagyon is bölcs és helyzethez mért viselkedés. Csakhogy az Ilyen futás nem minden helyzetben célravezető. Az emberek elől nem lehet mindig elmenekülni. Lehet menekülni „szembe" Is. Ez az agresszió. Az egyenes támadás valaki vagy valami ellen tulajdonképpen félelem okozta menekülés. Ez egyébként jellegzetes állati viselkedés: a kutya harap, a bak öklel, és mindezt nem bátorságból teszi, hanem félelemből. Ezért a tulajdonképpeni agresszió sohasem lehet emberhez méltó viselkedés. Az agresszió persze kifejezhető különféle formában. A sikoly vagy a groteszk grimasz tulajdonképpen arra irányul, hogy elrettentse a félelmet kiváltó másikat. A meghunyászkodás szintén félelmet feloldandó magatartás, önmagunk „eltüntetésével“ akarjuk elérni azt, hogy a másiknak ne legyen oka veszélyeztetni bennünket. 24
