Szolgálat 75. (1987)

Tanulmányok - Szentmártom Mihály: A Gondviselésbe vetett hit lélektani vetülete

— szeretetigénye a boldog együttlét határtalan örömét és biztonságát igényli.

Ugyanakkor napról napra azt kell tapasztalnunk, hogy a beteljesedés nagyon távol áll a vágytól. Mégis kitartóan, csökönyösen él bennünk a vágy. Ebben a megosztottságban jelentkezik bennünk az ősbizalom vagy ősszorongás.

Az ősszorongás három arculata

A szorongás három alapformája a három alapszükséglet visszatükröződése.

1. A semmi iszonya: a hatalom, függetlenség és önállóság utáni vágy meghiúsulása. Az élet veszélyeztettsége miatti szorongás sok formában jelentkezik. Korábban természeti csapások és vadállatok veszélyeztették leggyakrabban az életet, ill. mindazok a csapások, amelyek ott szerepelnek mind a mai napig a Mindenszentek litániájának könyörgő részében: pestis, dögvész, háború stb. Ma az életet veszélyezteti a technika, közlekedési balesetek, de a munkanélküliség is. A mai ember azonban érzékenyebbé vált Ieiki világának semmibevétele miatt. Ha nem ismerik el személyi értékét, méltóságát, vagyis ha veszélyeztetve érzi lelki függetlenségét, szorongás keríti hatalmába.

További szorongáskeltő körülmény a tulajdonjog, a már elért anyagi jólét veszélyeztetettsége. Ilyen újkori félelem lenne a kapitalista szorongás. Mások szerint létezne „szocialista életszorongás“ is, amely egzisztenciális, ideológiai létbizonytalanságot jelent. Ez és még sok más körülmény lehet a semmi iszonyának kiváltója.

Az egzisztenciális szorongás természetesen elkerülhetetlen velejárója az életnek, mert a veszélyeztettség árnya mindig és mindenütt ránk vetődik. Ezért talán pontosabb tenne ezt a szorongást „bizonytalanságérzésnek“ nevezni, hogy ezáltal is megkülönböztessük a beteges, neurotikus szorongástól. A szorongás pozitív ill. negatív voltának megítélésében döntő az érzés ereje és jellege. A szorongás akkor mondható pozitívnak, ha ellensúlyozója, a bizalom legalább ugyanolyan erejű. Talán nem fölösleges megjegyezni, hogy kezdetben nem az összorongás, hanem az ősbizafom volt.

2. A sötétség iszonya: az értelem, megismerés és tudás utáni vágy meghiúsulása, korlátozottsága okozta szorongás. A bizonytalanság mindig szorongást vált ki. A betegségben nem annyira maga a betegség súlyossága a lehangoló, hanem a bizonytalan kimenetel, a betegség természetének nem ismerése. Egy kísérlet keretében (Amerikában) 8000 beteget kérdeztek meg, óhajtják-e tudni betegségük kórtörténetét, ill. megtudni az igazságot? A betegek 93 %-a igennel válaszolt és saját vallomásuk szerint szorongásuk nagy mértékben csökkent. De nemcsak a test, hanem a lélek titkai is szorongást váltanak ki. A másik ember titka ugyancsak. Ide tartozik a jövőtől való szorongás is.

23