Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Szentmártom Mihály: A Gondviselésbe vetett hit lélektani vetülete
Szentmártom Mihály A GONDVISELÉSBE VETETT HIT LÉLEKTANI VETÜLETE A Gondviselésről történő elmélkedés kiindulópontja aligha lehet más, mint Jézus idevonatkozó tanítása, ö a jóságos Istenbe vetett hitet mindig a félelem, szorongás és aggodalom hátterébe építette be, jelezve valószínűleg ezáltal azt, hogy a Gondviselés hite nem kívülről ránkruházott erény, hanem egyszerűen egzisztenciális szükséglet, önmagunk elégtelenségének és végességének követelménye. A Gondviselésbe vetett hitet tulajdonképpen két elemre lehet fölbontani. Negatív eleme a szorongás. Pozitív kifejezője a remény. A tényleges hit e két pólus között helyezkedik el. Szorongás A szorongás sokarcú fogalom. Megkülönböztethetünk tényleges és elővételezett szorongást. A tényleges, reális szorongás, amelyet az egyszerűség kedvéért gyakran félelemnek nevezünk, pontosan meghatározott objektumtól való rettegés. Kierkegaard, aki nemcsak mély megfigyeléseket végzett, hanem maga is szorongással terhelt lélek volt, felhívja a figyelmet arra, hogy a félelem nemcsak a fenyegető valóságot jelenti, hanem a feltételezett veszélyt is. Ezért nincs félelem szorongás nélkül. A képzelt szorongás leggyakrabban gyermekeknél jelentkezik, de felnőtteknél is. A gyermek fél a farkastól, amely esetleg ott lapul a pincében. A felnőttnél ide tartoznak a politikai szorongások. Az objektum nélküli félelem rámutat a szorongás igazi természetére. A gyermeklélektani kutatások feltártak egy érdekes jelenséget: ha a békésen alvó csecsemő alól kirántjuk a talajt, egyértelmű szorongástünetekkel válaszol. Ez tulajdonképpen a szorongás ősmintája: a biztonság elveszítése. Létsíkon ez az életbiztonság elveszítése ill. veszélyezettsége. Ide tartozik a teljes kiszolgáltatottság megéléséből fakadó szorongás, ami egyben rámutat a szorongás igazi gyökerére: teremtményi mivoltunk átélése (Ledergerber, 1976, 21). A szorongás ezért ősérzés. Fontos hangsúlyozni, hogy itt érzésről van szó. A szorongás nem tudás és nem megértés tárgya; nem is ösztön és nem tetterő, amely az akaratra vonatkozna. Mindez azt jelenti, hogy nem lehet sem tudással, sem tudománnyal, sem akaraterővel feloldani! A szorongás nem a személyből, hanem a világból eredő érzés. Az ember tudomásul veszi a valósághoz viszonyuló állapotát, vagyis azt, hogy csak teremtmény, amely a lét és nemlét között lebeg, és lényének ellentétes meghatározói e két végpont ötvözete. A paradoxon csak az, hogy minden bizonytalansága ellenére abszolút, biztos kielégülésre vágyik, éspedig három síkon: — akarata és hatalomvágya a teljes függetlenséget és önállóságot célozza; — tudásszomja a határtalan megismerésre vágyik, a világ és a lét teljes ismeretére; 22
