Szolgálat 75. (1987)
Tanulmányok - Lelóczky Gyula: Fátum vagy Gondviselés?
bátor levél“. A márkinénaJc ez a levél kezébe kerül, elolvassa, felfedezi benne az alázatot és áldozatkészséget, amely annyira hiányzik a saját szeretetéből. „Dona Maria leült vacsorájához, s ámult. őneki sohasem volt mersze sem az élethez, sem a szeretethez. ... ,Holnap új életet kezdek1, kiáltott. ,Várj, majd meglátod, drága gyermekem ‘ Aztán leszedte az asztalt, odaült, megírta azt, amit első levelének nevez, az ő első, bátorság felé botladozó, téveteg levelét. ... A híres LVI. levél ez, melyet az enciklopédisták második korinthusi levelének neveznek, mivelhogy benne foglaltatik a szeretet halhatatlan leírása. ... Kinyitotta az erkélyre szolgáló ajtót, fölnézett a csillagok miriádjára, mely az Andok fölött sziporkázott. Az éjszakai órákon, noha itt csak kevesen hallották, az egész égboltozat zengett a csillagok éneklésétől. Ekkor gyertyával bement a szomszédos szobába, rátekintett az alvó Pepitára, s a leány homlokáról hátrasimította nedves haját. ,Hadd éljek mostan‘, susogta. ,Hadd kezdjek új életetKét napra rá visszaindultak Limába, és miközben áthaladtak Szent Lajos király hídján, megesett velük a szerencsétlenség, melyet már ősmerünk.“ * Míg „hatalmas erővel átfogja és elrendezi“ az egész univerzumot, a Gondviselés különleges szeretettel öleli magához az Isten képére és hasonlatosságára teremtett embert, aki a teremtett dolgok autonómiáját a Teremtő által neki adott szabadság által élvezi. A teremtett világban a Gondviselés különös figyelmének tárgya az ember, „ez az egyetlen földi lény, akit nem egy másik teremtmény miatt akart az Isten“, hanem önmagáért, s aki éppen ezért „teljesen osak akkor találhat önmagára, ha őszintén ajándékul! adja önmagát“ (GS 24). Isten mindent tud, azt is, amit az ember szabad akaratából cselekszik, ami szabad döntésének az eredménye. A Gondviselés még ezen a területen is megőrzi a maga legfelsőbb irányító okozatiságát: gondoskodó atyai szeretettel irányítja, vezeti az embert célja felé, s ugyanakkor tiszteletben tartja szabadságát. Isten örök terve és az ember szabadságának ezen a találkozási pontján kifürkészhetetlen misztérium tűnik fel, mely az isteni cselekvés és az ember független elhatározásának ontológiai és lélektani bensőséges kapcsolatában áll. Ilyen páratlan képességekkel ellátva indul az ember útjára a világban. Elkezdi írni saját történetét. Az Isten kíséri, bármerre is menjen, jelen van az ember történetében, az ember gondolatainak és szabadságának nagy folyamában, a szívek és lelkiismeretek mezőjén. Az emberben és az emberrel a Gondviselés munkálkodása történelmi dimenziót kap, követi az emberi természet alakulásának ritmusát, alkalmazza magát annak törvényeihez, míg maga megmarad változatlannak és változhatatlannak saját léte független transzcendenciájában. A Gondviselés örök isteni Jelenlét az emberiség történetében, mind az egyénekében, mind a közösségekében. 9
