Szolgálat 74. (1987)
Eszmék és események - Ki a felebarátom? (Erwin Ringel)
Hiszed-e te, hogy veled van az Úr? Lámpás-e a szíved vagy pusztító zsarátnok? Mert ne tagadd, nálad is bekopog az Isten angyala. Neked is mondja: az Úr van teveled! Most is mondja, ebben a mai szentmisében, többször is: Az Úr legyen veletek! És teveled is! Nem hallod, vagy nem érted? Ha igen, akkor hol a hited, hol van a visszhang a lelkedben? Bármily hosszú és meredek az út, — ím, dalt fakasztott ajkamon, és lámpást adott kezembe az Úr! Nézz az oltárra, ott mindig ég a lámpás. Azt jelenti: Veled az Úr! Mindig, mindenütt, örökké! Miért félsz tehát, és mit aggodalmaskodói? Szívet gyújtogató májusi estéken úgy szeretnék Máriának, a Szentírás Asz- szonyának sekrestyése lenni. Eloltogatnék minden gyertyát, magamban is és másokban is, ami kormos, serceg, füstöl, vérszagú ... És meggyújtanék minden gyertyát, ami ég felé lobog, hangtalanul, mézillatos tiszta viaszlánggal, s nem fél attól, hogy elég ... A Szűzanya kezében mindig ég a lámpás. Ettől boldog az Úti Boldogasszony! De el ne felejtsd: Neked is lámpást adott kezedbe az Úr... Titkod van: veled az Isten! K. K. KI A FELEBARÁTOM? A gyengék védelmében Korunkra jellemző a másokkal szembeni közömbösség. Nemcsak Ausztriára érvényes a „Károlynak“ tulajdonított mondás, aki — amikor látja a mellette elrobogó mentőautót — a következő borzalmas szavakkal vigasztalja magát: „Ugyan már, Károly, nem téged visznek!“ Sörgős tehát a feladat: embertársunk iránti érzékenységre kell nevelnünk önmagunkat. Valóban érezzünk együtt a másikkal. Ellentmondásos az „önmegvalósítás“ fogalma, ha a törekvés megreked saját személyünknél: érdemtelen a megvalósítás névre. Csak akkor válunk igazán emberré, ha túljutottunk az „én“-en, s a „te“-re, a „mi“-re találunk. A személy nem teljesedhet ki a közösség nélkül. Korunk legértékesebb tapasztalataihoz tartozik a megállapítás, hogy szabadság és közösség nemcsak nem zárják ki, hanem egyenesen feltételezik egymást. A másik tétel hasonlóképpen súlyos és fontos: a személyiség kiteljesedése lényegesen különbözik az individualizmustól. Az önzéstől. A közösség ugyanis csak szabadságból születhet; egyébként a kollektivizálás veszélye fenyegeti. Érzék a gyermek iránt A szolidaritás fogalmát szeretném megvilágítani. Jelentése: felelősséget érezni a másikért, elkötelezettnek lenni a felebaráti szeretet keresztény értelmében. Az igazi szolidaritás méroéjét mindig a gyengék alkotják. Egy társadalom annyiban jó, amennyiben nem hagyja cserben a gyengéket. Nemrég mondotta egyik politikusunk a televízióban: „A szerencse mindenekelőtt az egyéni 73
