Szolgálat 74. (1987)
Eszmék és események - Máriát dicsérje lelkünk... (K. K.)
Aldrich világhírű regényének - „És lámpást adott kezembe az Úr“ - főhőse egy asszony, akinek a sorsát a vad préri Viszontagságain keresztül vezeti az író, a hősnő kora gyermekkorától késő öregségéig. Csodálatos, hogy ez az asszony minden viszontagság, hajsza és szenvedés ellenére boldognak érzi magát. Az embereknek is olyan jól esiik közelében lenni; mi tagadás, az olvasó iis csak tisztulni tud tőle ... Ez az asszony titkot hordoz. A titkot távolról sejteti a cím, közelebbről a könyv mottója: „S mert hosszú volt és meredek az út, és sötét, bozótos erdőn vitt keresztül... lm, dalt fakasztott ajkamon, és lámpást adott kezembe az Úr!... Titkot hordozott ez az asszony, a vad préri megszelídítésének titkát... Nem beszélt róla, csak élte a titkot, sugározta a titkot... Ez a titok volt a lámpás, amit kezébe adott az Úr: a hit! Hit az elvadult ember világának dalos ajakkal és lámpásos szívvel való meghódításában. Hit a modern barbárság megszelídítésében: hit egy új, tisztább élet megszületésében. Hitte, hogy megszületik, hiszen -rajta áll, ő az új élet kiszemelt anyja... Nem beszél erről. Hiszen az új élet születése mindig szent titok: asszony-titok, amitől, ha hűségesen őrzi, csak boldogabb lehet az Asszony. És boldogabb lehet a világ ... Ez jut eszembe, valahányszor arról elmélkedem, hogy mitől is boldog az Úti Boldogasszony. Az angyali köszöntés után ezt olvassuk az Isten könyvében, a Szentírásban: „Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Juda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet.“ Egyszerűen csak „köszöntötte“ Erzsébetet. Nem beszélt semmit a titokról. Hiszen ez csak az Ö titka; más meg sem értené. Mégis, a hűségesen hordozott titok csadalámpás- ként világít és melegít. A Szenttelket árasztja maga körül! Isten maga tanúskodik erről a Szentírásban: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szent- lélekkel. Hangosan felkiáltott: Áldott vagy az asszonyok között és áldott a méhed gyümölcse! Hogy lehet az, Uramnak anyja látogat el hozzám? ... Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki-.“ Boldog, mert hitt! Elhitte, hogy vele van az Isten. Az angyal szavát komolyan vette; nem latolgatta, nem mérlegelte, hanem elhitte úgy, ahogy elhangzott: „Az Úr van teveled!“ Veled az Isten, akkor ki árthat neked? Ki ronthatja meg utadat a sötét, bozótos erdőn, hol hosszú és meredek az út, „a hegyekben“, mint Isten szava mondja. Férfiak remeghetnek; az irgalmas szamaritánus példabeszédéből tudjuk, hogy gyilkosok és rablók garázdálkodnak a judeai utakon ... Ez a leányasszony nem fél, — egyedül! Mert titkot hordoz: Vele van az Úr; övé az Élet! Mitől boldog az Üti Boldogasszony? 72
