Szolgálat 74. (1987)
Eszmék és események - Máriát dicsérje lelkünk... (K. K.)
szabtak a kis Mélosz sziget lakóira, amilyent csak a szellem és szabadság szerelmesei, a görögök tudtak legnagyobb büntetésként kirórvL de azt elszenvedni Is. — így szólt a szűkszavú, hallatlan büntetés: „Fiaik és ieányai'k nem tanulhatnak muzsikát!“ A szellem és szabadság bűvöletében a görögök megérezték, hogy egy népet nem lehet tönkretenni addig, míg dalolni tud. — Egy kicsit igaz ez egyéni életünkre is. Legalább annyira igen, hogy akinek a szívében nincs muzsika s nem fakad dal, az könnyen válhat lelketlenné. Viszont akinek tiszta dallal van tele a szíve, annak a leikét könnyen birtokba veszi az Isten. Emberi gondolatfűzések ezek, jól tudom. De talán mégis érzékeltetnek valamit annak az evangéliumi ténynek elgondolkodtató valóságából, hogy a sugalmazó Szentlélek Úristen úgy mutatja be Máriát, a Szentírás Asszonyát, mint „dalos Asszonyt"! S nem úgy, mint „beszédes Asszonyt“. Pontosabban kifejezve: mindazok a szavak és megnyilatkozások, amiket a Szűzanya ajkáról lejegyez a Szentírás, felét sem teszik ki a dalnak, a muzsi/katörténet legtisztább és legfönségesebb egyszólamú énekének, amit Ö megváltásunk bölcsódalaként énekel, a Magnificatnak! „Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert letekintett alázatos szolgálójára. Lám, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem ő, a Hatalmas és a Szent. Gondjába vette gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért.“ A Magnificat: elmélkedések kincsesbányája lehet. Most csak azt hangsúlyozzuk, hogy a Szűzanya énekel, s éneke terjedelemben hétszer akkora, mint minden más beszéde, amit a Szentírásban leírva találunk. Ezt olyan jó lenne tudatosítanunk. Nemcsak templomi használatra, hanem templomon kívül is: Kevesebb beszédet, több éneket! Elsősorban talán leányoknak és asszonyoknak kellene jelszóvá tenniük ezt? Az énekkel kevesebb lesz az okoskodás, a mellébeszélés. Több lesz a szívjóság, a meleg együttérzés; kevesebb a vitatkozás és több a békesség. Biztosra vehetjük, hogy ritkább lenne az Isten megbán- tása, s több lenne az imádság. Hiszen aki énekel, az kétszeresen imádkozik! A tiszta szívű ember ajkán mindig a Szentlélek fúja a dalt, az Ö ujja muzsikál minden láthatatlan húron, amit emberlelkek feszítenek ég és föld közé, hogy szebb legyen itt az élet... Szent Gél lért, az idegen velencei bencés egy éjjel kézimalmot hajtó parasztasszony munkadalán keresztül ismerte és szerette meg a magyar lelket... Ki tudja, az Isten nem a te énekeden keresztül akarja-e megszeretni és újra magához ölelni fáradt házad népét, a te népedet; mint egykor a Szűzanya Magnificatján keresztül: az emberiséget... 71
