Szolgálat 73. (1987)

Eszmék és események - Ne feledkezzünk meg róla! (A. P.)

Közben lelki élete egyre mélyült. Az évi szokásos iskolai lelkigyakorlatait mindig komolyan végezte, egyre nagyobb vonzóerőt gyakoroltak rá a jezsuita atyák, akik az akkortájt megépült gyönyörű Jézus Szíve (Plus) templomban egyre erőteljesebben kapcsolódtak be Pécs város lelkipásztori munkájába. Kálmán szívesen járt oda szentbeszédekre, különben is lakása e templom közelében volt. Közben a ferences Nándor atyának, gyóntatójának vezetésével komolyabb és rendszeresebb lelki életet kezdett élni. A jezsuita atyák közül különösen a Pi-us Kollégium akkori rektora, P. Somogyi Jenő volt rá döntő hatással. Az ő tüzes és átélt prédikációi megérlelték benne az elhatározást, hogy ő is jezsuita lesz. 1932 őszén jelentkezett P. Somogyinál, aki kedvesen biztatta, könyvekkel látta el, és így egyre jobban megerősödött elhatározásában. Kimondhatatlanul boldog volt, amikor 1933. június 21-én, Szent Alajos napján, az éppen pécsi hivatalos látogatáson levő akkori tartományfőnök, P. Bíró Xavér Ferenc személyesen közölte vele, hogy felvette a Jézus Társaságba. Édesanyja anyagi helyzete is némileg rendeződött, s így nem volt akadálya, hogy 1933. aug. 19-én a Jézus Társaság magyar rendtartománya újoncházában, a zugligeti Manrézában, megkezdhesse szerzeteséletét. E sorok írója tanúja volt annak a jelenetnek, amikor a Manréza utcájának a végén bekanyarodva, megpillantotta az impozáns épületet, hogyan tette le 'kis motyóját, hogyan tárta ki két karját, és kissé patetikusan, de egészen őszintén így kiáltott fel: „Hála neked, Istenem, hogy idáig eljutottam!"

Az a világ, melybe Kálmán szíve vágyát követve belecsöppent, a megértő szeretet világa volt. Első pillanattól kezdve igen-igen jól érezte magát. A no- viciátus szükséges fegyelme, a napot megfelelően széttördelő napi foglalkozások számára nem jelentettek külön gondot. A fizikai munka, mert ilyen is akadt rendszeresen, meg egyenesen felvidította: akár talicskázásról, akár folyosó felmosásról, akár rántás keverésről volt szó; neki semmi sem volt nehéz, semmi sem volt sok. Az Úr Jézus iránti szeretető, hivatástudata, önmagát mindenestül odaadó szép szándéka természetesen elmélyült, tartalmat és mélységet kapott a november 13-án, Kosztka Szent Szaniszló ünnepén kezdődő harmincnapos lelkigyakorlatokban. Jóföltételei között egyképpen szerepelnek a hibái ellen való küzdelem elemei, a szerzetesi fogadalmak elmélyítésére tett elhatározás, valamint a magát áldozatul fölajánló vágyakozás. Nem tudjuk, ekkor sejtette-e már, hogy az Úr, nem is olyan nagyon sokára szaván fogja.

A belső béke, a megélt helyénvalóság útja kanyart vett. A Golgota felé kanyarodott. Csodálkozva, értetlenül, — s valljuk be — kissé megbotránkozva szemléltük testvérünk nagy elszántságát és vágyakozását a vezeklő és magát mindenestül áldozattá tevő életforma után. Csak az okos és megfontolt elöljárói irányítás tartotta féken Kálmán testvérünk e nagy-nagy kívánságát... De aztán kanyargóssá vált az eddigi egyenes út. Nem hirtelen, lassacskán. Egy éjszaka vért hányt. Sokat. Ezt észlelve, készült halálára. Aztán minden rendeződni látszott. Még az orvosi vizsgálat is megnyugtató volt. Készült az emlékezetes májusi próbaprédikáoiójára. El is mondta szokatlanul nagy éndeklő82