Szolgálat 73. (1987)
Eszmék és események - Dél keresztje alatt (Gaál K. - Orosz M.)
ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK DÉL KERESZTJE ALATT A pápa legutóbbi, s ezidáig legtávolabbi látogatása két ázsiai országnak (Bangladesh és Szingapúr), Óceániának és egy Afrikához tartozó szigetcsoportnak (Seychelle) is szólt. De hosszabban tartózkodott Új-Zélandban és Ausztráliában. Innen kaptunk beszámolókat magyar nyelven. Az ausztráliaiból — helyszűke miatt - csak részleteket tudunk közölni. Az új-zélandi látogatás Egy új-zélandi teremtésmonda szerint, amikor az Úristen megteremtette a világot, egy maréknyi földmorzsa maradt a kezében. Gondolkodott, mit csináljon evvel a keverékkel. Szétnézett a föld felett, és felfedezett egy üres helyet. Ide borította le tenyerének tartalmát; így lett Új-Zéland. Magas hegyek, selymes dombok, dúsfüvű síkságok..., s állíthatjuk, hogy földünk minden szépségéből juttatott ide a Teremtő. Eddig a monda. Ez a valóban szép ország, amely majdnem háromszor nagyobb mint Magyarország, szerényen húzódik meg földünk legtávolabbi pontján. A három és félmillió lakosból körülbelül 2.000.000 tartozik keresztény egyházakhoz; a katolikusok 15 százalékban, reformátusok 16,5, míg az anglikánu- sok 25,7 százalékban. A vallás gyakorlása nem nagyobb, mint Európában: 15-25 százalék között mozog. A lakosság 3,4 százaléka maori, a többiek részben Angliából vándoroltak be, sokan a csendes-óceáni térségből származnak és egyre nagyobb az európai kontinensről lidemenek üllőik száma. Az egyik ember angolul fohászkodik az Istenhez, a másik németül, kínaiul, lengyelül, mintegy 3.000 magyarul imádkozik családjáért és távoli hazájáért. Egy sokrétű, fénnyel és színekkel teli szép világ, amelyben az angol nyelv köti össze egymással az embereket. Eltűnt az Európából magunkkal hozott nemzetiségi előítélet, mert egy harmadik nyelven értjük meg egymást. Az Európában oly sok civódásra okot adó vallási torzsalkodások is szinte ismeretlenek. Nem felülről irányítva, hanem józan ésszel belátva ismerték fel a különböző keresztény egyházak tagjai, hogy mindannyian Krisztusban hisznek. Az ökumenikus gondolat tölti be a hívők lelkét, így a magyarokét is. Zoli, az egyik kálvinista magyar meséit: „Tudod, otthon csak kálvinista voltam, katolikusra alig néztem rá; nem voltam kíváncsi a pápistákra. De nézd, most itt vagyunk! Kevesen és nyomorultul jöttünk ide, s úgy kezdtük, ahogy otthon abbahagytuk. Aztán rájöttünk, hogy csak az Isten segíthet rajtunk, s 71
