Szolgálat 73. (1987)

Világiak - keresztény hivatás

A világiaknak az egyházon helüli helyzetére s a világgal szembeni szerepére nagy hatással van a kor uralkodó egyházképe. A reformációt követő századokban a védekezés nyomta rá bélyegét, bár nem hiányzott a katolikus megújulás lelkesedése sem. Ebből a szemszögből vizsgálja Szálas László a barokk kori világiak életét.

Az egyes korok laikusainak lelkiségét jól tükrözik az imakönyvek, prédikációk, és teológiai fejtegetések. Tanulságos tehát 1987-ben, Pázmány Péter emlékévében az ő tanításán keresztül szemlélni, milyen alapelveket hangoztatott a magyar egyház egyik legkiemelkedőbb egyénisége a világi keresztényekről. Ennek főbb vonásait tárja elénk Szabó Ferenc Pázmány-szakértő.

Francoise Tailleur kisasszony élénken vesz részt a belga katolikus életben. Kérésünkre írta meg tanulmányát a laikusok helyzetéről a II. Vatikáni Zsinat után. Hozzáértéssel elemzi, milyen lépésekkel jutottunk el a mai állapotokhoz, s ízelítőt ad abból, hogyan készül fel a brüsszeli egyházmegye a laikusok évére. Soraiból kiérezzük: feszültségekkel lehet terhes ez az út, de nem hiányzik a remény, hogy jó irányban haladunk, ha kitárjuk szívünket a Lélek sugallatainak.

Ipacs Katalin, a Vatikáni Rádió munkatársa írta meg az olasz és az észak-brazíliai katolikus élet egyik markáns világiának életrajzát. Marcello Candia pályafutása sokakat megdöbbentett: A gazdag és sikeres milánói gyáros alkotóerejének teljében elhagyja megszokott körülményeit s az Amazonas partján sínylődő leprások szolgálatába állítja vagyonát, idejét és erejét: világiként, teljes szívvel szolgálta Krisztust.

1987 a világiak éve azért is, mert az emberiség legnemesebb világi személyének, Máriának szentelte a pápa. Az úr alázatos szolgálóleánya nem volt a hierarchia tagja, s — ahogy sok mai teológus kiemeli — háttérben marad az evangéliumi leírásokban is. A János-evangélium még a nevét sem mondja ki, csak „Jézus anyjának“, az „asszonynak“ nevezi. A Szűz és Anya azonban hittel felelt Isten szavára, s ezért „boldognak hirdeti minden nemzedék“ (Lk 1,47). „Emiatt köszöntjük őt, mint az egyház egészen kiemelkedő és páratlan tagját, másfelől az egyház hitének és szeretetének ősmintáját és ragyogó példaképét“ (LG 53). Ezért biztosan jó úton járunk, ha ebben az évben különösképpen őt mintázzuk, ha az ő lelkülete tölti be szívünket, — legyünk világiak vagy a szolgálati papság tagjai. Maradjunk állhatatosak vele együtt az imában, mert köréje gyűlnek össze Jézus apostolai (ApCsel 1,13-14). így készülünk fel legjobban a Lélek kiáradására. Az ő erejében az egyház ma is egy szív s egy lélek lehet, minden nép szeretni fogja, az űr pedig naponként fog hozzá vezetni olyanokat, akik hagyják, hogy megmentsék őket (vő. ApCsel 2,42-47).

6