Szolgálat 73. (1987)
Tanulmányok - Ipacs Katalin: Marcello Candia, a szegények apostola
II. Brazíliában Marcello Candia első macapai tapasztalatai drámainak bizonyulnak; nem várt nehézségekbe ütköznek. Leghűségesebb támasza msgr. Pirovano már nem macapai püspök, a rendi káptalan a PIME legfőbb elöljárójává választja, tehát már Olaszországban él. (Később életük útvonalai még keresztezik egymást, mert msgr. Pirovano visszatér a brazil misszióba; jelenleg a maritubai leprások között él.) Candia lényegében magányos világi misszionárius, nem áll mögötte tekintélyes szerzetesrend, amely szavatolná tevékenységét, szolidaritást vállalna vele a nehézségek közepette. Bár a PIME égisze alatt végzi missziós munkáját, mégsem tartozik teljesen hozzájuk. Kezdeményezéseit nem mindig teszik magukévá, nem mindig azt tartják sürgősnek, amit ő, nem egy esetben kifogásolják módszereit. Ne feledjük, Candia az önálló döntések embere, megszokta, hogy gondolkodik, tervez, mások pedig végrehajtják utasításait. A másik leküzdhetetlennek tűnő nehézséget a hatóságokkal történő kapcsolatteremtés jelenti. A m'indenhol veszélyt, összeesküvést vélő katonai kormány helyi képviselői nem tudják elképzelni, mit akar egy dúsgazdag olasz az amazonasi őserdőkben. Márpedig a hatóságok engedélye, erkölcsi-anyagi támogatása nélkül minden erőfeszítés hiábavaló. A kapcsolatteremtés fontos láncszeme lenne a nyelv, amelynek elsajátítása nem olyan egyszerű. Máig is rejtély, hogyan sikerült megértetnie magát olasz-portugál keverék nyelvén! Mindezeket tetőzte még a gyilkos egyenlítői éghajlat, a szegényes életkörülmények; főként a kezdeti időszakban az európai ember számára felfoghatatlan nyomor, a gyomrot ingerlő betegségek, a piszok és a szegénységgel járó erkölcsi lealacsonyodás megtapasztalása nap mint nap. A higiéniára kényes, széphez, művészethez, luxushoz szokott embernek nem kis harcot kell megvívnia. De, amint életének tanúi állítják, semmi sem tudta megtörni elhivatottságát, életörömét, derűre, optimizmusra hajló természetét. Minél több rettenettel találkozott, annál inkább tudta, hogy itt a helye. Marcello Candia közel két évtizedet élt brazil földön, bár a teleket Olaszországban töltötte. Mozgalma döntő szerepet játszott nemcsak az anyagiak gyűjtésében, hanem a missziók iránti érzékenység felkeltésében is. TV-ben szerepel, interjúkat ad, filmek, diasorozatok készülnek missziós tevékenységéről. Viszonylag rövid brazíliai élete során Marcello Candia 14 nagyszabású missziós tervet valósít meg, kezdve az ötlettől, az engedélyek megszerzésétől, az anyagiak előteremtésétől, a munkatársak kiválasztásától a konkrét kivitelezésig. A legimpozánsabb vállalkozás kétségkívül a macapái kórház, amely már önmagában is nagy tervek megvalósulásának sorozata. Maga az épület 8500 négyzetméteren terül el, egyszerre 150 beteget képes befogadni. Évente 4800 fekvő beteg, további 28 ezer kezelésre, elsősegélyre szoruló személy fordul meg benne. A kórház mellett a következő épületek sorakoznak még: az ápoló szerzetesnők háza, a kamilliánus atyák részlege (1975-ben Candia átengedi nekik a kórház tulajdonjogát és igazgatását), a kamilliánus szeminárium, a Candia számára fenntartott részleg, bőrgyógyászati központ lepra57
