Szolgálat 73. (1987)
Tanulmányok - Ipacs Katalin: Marcello Candia, a szegények apostola
kutató intézettel és leprás betegeket ápoló rendelővel, végül a raktárak sorozata. Candia volt lakása jelenleg az életműve folytatását biztosító „Dr. Marcello Candia alapítvány“ székhelye. A kórház építésével párhuzamosan Candia megkezdi a vidék nyomorának felmérését, tájékozódik, gyötrődik hol segítsen előbb, mi a legsürgősebb. 1967- töl kezdve látogatni kezdi a Macapától 400 kilométernyire délre fekvő Marituba állami lepratelepét. A látvány szívet tépő, 750 számkivetett, elkülönített, soha meg nem látogatott emberi szörny él itt, szinte teljesen magára hagyatva. Elkezdődik tehát újból a kilincselés a kormányhivatalok bürokratikus útvesztőjében. Engedélyre van szükség, hogy kunyhókat építtessen a betegeknek, megszervezze gyógykezelésüket, hogy rendszeres telki és fizikai ápolásukra szerzetes ápolónővérek és misszionárius papok élhessenek velük. Mindez hosszú évek kitartó, makacs munkáját veszi igénybe. Jelenleg a telep leprásain kívül az ott élő 4 PIME szerzetesnő és 2 misszionárius (egyikük Pirovano püspök) a környék 20 ezer lakosának is lelki és egészségügyi támasza. Candia valóságos forradalmat valósít meg a leprások gondozásában. Embertelennek tartja, hogy a családok és a társadalom kiveti őket, hiszen a lepra ma már gyógyítható. Megszervezi tehát, hogy otthonaikban kapják meg a szükséges gyógykezelést. A macapái kórházban évente 25-30 személyt készítenek fel arra, hogy vándorápolóként felkeressék a betegeket, miután felkutatták a környék összes leprását. Ebben az emberfeletti munkában Marcello Candia nemcsak a gondolkodó, tervező és pénztárcáját nyitogató személy szerepét tölti be, hanem jelen van szívével és két kezével is. Lehajol a leprától eltorzult emberekhez és ápolja sebeiket, órákat tölt társaságukban és hallgatja panaszaik, szenvedéseik áradatát, imádkozik velük, a szentmisén béke kézfogást vált a kézként feléje nyújtott csonkokkal. És ráadásul - a leprások- nak fogalmuk sincs miért, úgy gondolják rosszul értik idegen kiejtése miatt - végnélkül hálálkodik, köszönetét mond, hogy Krisztust szolgálhatja bennük. Egy jellemző és akaratától függetlenül híressé vált epizód. 1980-ban a Maritubába látogató pápa kérdően néz körül, Marcello Candiát keresi, akiről már annyit hallott. Marcello ugyanis nem a hatóságok között foglal helyet, hanem egy tolókocsis leprást legyez, aki erre egyedül már nem képes, mert a betegség mindkét kezét elemésztette. A maritubai lepratelep után következik a Bélámtól délre fekvő pratai lepratelep, majd kisebb kórházakat újít fel, egész falvakat segít, pl. a macapái egyházmegye Calcoene helységét. Ebben a faluban egy apáca a „plébános“. Candia orvosi rendelőt, felnőtt iskolát és kultúrházat építtet a lakosságnak. A macapái folyami kikötővárosban, Santanában otthont ad fogyatékos és árva gyermekeknek (tornateremmel, fizioterápiás központtal), és szakmai iskolákat létesít számukra. A cölöpökre épült városrészben pedig a lakosok végre nem saját szennyvizüket, hanem csapvizet isznak. A csatornázás befejezéséhez, Marcello halála után két leánytestvére is hozzájárult anyagiakkal. 58
