Szolgálat 73. (1987)
Tanulmányok - Francoise Tailleur: A világiak a II. Vatikáni Zsinat után
felszólaló atya felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyház híveinek több mint felét a nők képviselik. Figyeljük meg még, mit mond a Lumen Gentium a karizmákról: „A Szentlélek az Isten népét nemcsak a szentségeken keresztül és a papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait .tetszés szerint juttatva kinek-kinek' (1Kor 12,11), sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására, az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében ..." (12) A világiak apostolságáról szóló határozat (Apostolicam actuositatem, 3) pedig ezeket írja: „A hívőket apostolságukhoz különleges adományokkal is ellátja a Szentlélek (vö. 1Kor 12,7) ... Ezeknek a kegyelmi ajándékoknak, még az egyszerűbb karizmáknak az elfogadásából is, származik minden egyes hívőnek az a joga és kötelessége, hogy ezeket az emberek javára és az Egyház építésére fordítsa az Egyházban és a világban.“ Ezek a zsinati dokumentumok fitt egyszerre utalnak az „intézményes“ és a spontán karizmákra. „A Lélek által felkeltett tettekről, tanúságtételekről, újdonságokról, profetizmusról, kontesztálásról is szó van itt, de másokról, mint amelyeket az Egyház ismert intézményes keretei között megvalósít, sőt néha ezekkel egy bizonyos feszültség alakul ki“ (G. Thils). Természetesen lényeges, hogy a karizmákat elismerje a hivatalos egyház: „Valódiságukat és célszerű felhasználásukat illetően azokra tartozik az ítélet, akik elöljárók az Egyházban, és akiknek különösképpen feladatuk nem a Lélek kioltása, hanem az, hogy vizsgáljanak felül mindent, és a jót tartsák meg (vö. ITessz 5,12 és 19-21)“ (LG 12). Az olyan karizmákon kívül, amelyek láthatóan gazdag és termékeny tevékenység forrásai, lehetséges, hogy mások bizonyos ellenkezésre sarkallnak. Vajon Krisztus nem volt ellentmondás jele? Nagy alázatra és szegénységre van szüksége az Egyháznak, hogy észre vegye azt a fuvallatot, amely az Űr hangját hordozza. A világiak kapcsolata a hierarchiával Szerencsés volt, hogy a Zsinat az Isten népe fogalmat használta az Egyház jelölésére. A bibliai kép felidézi a választott nép bolyongását a pusztában, ahol semmi sem volt megállapodottan biztos. Elméletileg mindenki elismeri, hogy a Zsinat alapvetően megújította a tanítást a klerikusok és a laikusok kapcsolatáról. De még át kell vinni a gyakorlatba a Zsinat tanítását az egymást kiegészítő funkciók, szerepek helyes elosztásában. II. János Pál pápa mondotta 1986. ápr. 25-én az olasz Katolikus Akció közgyűlésén: „Az Egyház alkotmánya alapján hierarchikus, van tehát hierarchikus apostolság, amely a felszentelt szolgálatok sajátja; van a világiaknak is sajátos apostolságuk, amely abban nyilatkozik meg, hogy az Egyház jelen van olyan helyeken és körülmények között, ahol csak a világiak révén válhat a föld sójává.“ 50
