Szolgálat 73. (1987)

Tanulmányok - Francoise Tailleur: A világiak a II. Vatikáni Zsinat után

A Lumen Gentium 37. pontja leírja a papok és a Világiak eszményi kapcsolatát:

„A világi hívőknek... joguk van ahhoz, hogy felszentelt pásztoraiktól bőségesen kapjanak az Egyház lelki javaiból, legfőbb támaszként az Isten igéjéből és a szentségi kegyelmekből... Tudásukhoz, illetékességükhöz és rátermettségükhöz mérten szabadságukban áll, sőt olykor kötelességük is, hogy véleményt nyilvánítsanak az Egyház javát illető dolgokban ... A világi hívők, mint minden Krisztus-hívő, keresztény engedelmességgel készségesen fogadják el mindazt, amit a felszentelt pásztorok Krisztus képviselőiként mint tanítók és vezetők kimondanak az Egyházban ... A felszentelt pásztorok viszont ismerjék el és gyarapítsák a világi hívők megbecsülését, tekintélyét és felelősségét az Egyházban; szívesen használják fel okos tanácsukat, bizalommal ruházzanak rájuk tisztségeket az Egyház szolgálatára, hagyjanak nekik szabadságot és teret a cselekvésben, sőt bátorítsák őket, hogy kezdeményezzenek is... Azt a jogos szabadságot, amely a földi társadalomban kijár mindenkinek, ismerjék el és tiszteljék a lelkek pásztorai.“

Érdekes a maíines-brüsszel-i egyházmegyék példáján megvizsgálni, hogyan valósul meg ott a hierarchia és a laikusok közötti együttműködés.

1983-ban nagyméretű, 700 tagból álló laikus küldöttség gyűlt össze az egyházmegye felelősei köré, s tárgyalt a kérdésről: „Hogy állsz, Brüsszel egyháza?“ 1984 novemberében 300 brüsszeli kiküldött beszélte meg a témát: „A misszionárius egyház.“ 1985-ben 400 hívő foglalkozott a következő kérdéssel: „Húsz évvel a Zsinat után — Hogy állunk mi?“ Az egyházmegye hivatalos vezetői az első két gyűlés résztvevőitől véleményt kértek a további teendőkről. Azt ajánlották, hogy hosszabb lejáratú tervben, a belga egyház jelenlegi fő kérdésének keretében („Új evangelizálás“) s a tervezett Római Püspöki Szinó- dussal párhuzamosan tárgyaljanak 1987-ben a témáról: „Világiak küldetése az Egyházban s a világban.“ Mindez azt célozza, hogy hatékonyan készítsék elő a brüsszeli egyház 1988-as általános közgyűlését. Ezt tartották szem előtt a brüsszeli helyi egyház 1986 novemberi fórumán: „A brüsszeli helyzet nyilatkozattételre szólítja fel a brüsszeli egyházat.“ Három kérdést mélyítettek el: 1. Brüsszel kulturális helyzete (beleértve a bevándorlás kérdését); 2. Társadalmi és gazdasági helyzet Brüsszelben (a munkanélküliség égető kérdése); 3. A családi helyzet Brüsszelben. Ez a fórum az első szakasza a két évre terjedő programnak. Brüsszel francia nyelvű lelkipásztorkodásáért felelős segédpüspök, a Helynökségi Csoport és a Lelkipásztori Tanács sürgette a „brüsszeli egyház tevékeny közegeinél“: „pozitív módon fontoljuk meg, mit is akarunk tenni. Lelkipásztori tervet kívánunk kidolgozni a brüsszeli egyházmegye számára, amely 1988-ban a nagygyűlés megbeszéléseinek tárgyát képezi. Az 1986- os fórum után tehát egy átfogó folyamat indul majd meg véleménykutatással, mozgósítással és döntésekkel a brüsszeli francia nyelvű helynökségre vonatkozóan. A segédpüspök és helynökségi csoportja követni fogja az egész folyamatot s kívánja, hogy mielőbb ajánlatok szülessenek arra vonatkozóan: melyek a legégetőbb kérdések az egyházmegyében, s hogyan kell azokat megoldani. Ez az 1988-as nagygyűlés résztvevői számára az anyag, amit majd tudomásul vesznek, megfontolnak, s amelyről egységes véleményt alkotnak; ez határozza meg a következő évek munkáját. Hosszú ez az eljárás, de idő kell ahhoz, hogy mélyreható munkát végezhessünk ...“

Nem könnyű előmozdítani, átélni és követni az ilyen tárgyalások munkáját, mert ezeket az ajánlásokat a gyakorlatban nem mindig valósítják meg sem a világiak sem a papok. A párbeszéd és együttműködés kényes és nehéz felöl