Szolgálat 73. (1987)
Halottaink - Dr. Klempa Sándor Károly O. Praem. (Confrater) - Dr. Rezek Sándor Román O. S. B. (R.)
DR. KLEMPA SÁNDOR KÁROLY O. PRAEM. c. püspök, ny. apostoli kormányzó (1898—1985) „Hosszú, súlyos, de türelemmel viselt szenvedés után, a betegek szentségével ismételten megerősítve, életének 88., papságának 63. évében, Grazban, 1985. december 19-én az örök hazába költözött“ — olvasható a gyászjelentésben. Röviddel halála előtt tért vissza Grazba, mintegy végső nyughelyét is ott választva, ahol 1898. május 7-én született. Középiskoláit a győri bencés gimnáziumban végezte. 1916-ban belépett a csornai premontrei rendbe. A teológiát Jászón, majd Budapesten végezte, ahol középiskolai tanári képesítést is szerzett. 1922-ben szentelték pappá a győri székesegyházban. Ettől kezdve 1948-ig a rend keszthelyi gimnáziumában tanított német-földrajz, majd később francia szakos tanárként. Nagy műveltségű, széles látókörű pedagógus volt. Saját rövid nyelvtani és irodalomtörténeti összefoglalásaival könnyítette a német nyelv tanulását, a helyes francia kiejtést pedig már a harmincasnegyvenes években hanglemezről tanította. Cserkészei rajongtak érte. Egyik táborozásukról „Riadó lesz!“ címen cserkészoperát írt. Diákelőadásokhoz készült dalbetéteit öregdiákjai még ma is dúdolják. Betanította és vezette az ifjúsági zenekart. Tehetséges vagy szerény képességű, módosabb vagy szegény sorsú tanítványait egyformán szerette, a rászorulókat tapintatosan segítette. Széleskörű tudományos munkát is folytatott. 1933-tól 1952-ig volt a keszthelyi Helikon könyvtár igazgatója, melynek ősnyomtatványait tanulmányban ismertette. Irodalomtörténeti munkái a német, spanyol és a magyar szellemi kapcsolatokról szólnak. Zenetörténeti tanulmányokat írt Mozartról és Goldmarkról. Később a Vigíliában számos cikke jelent meg, többek között Lope de Vegáról, Zurbaránról, Cervantesről, a jubiláló Escoriálról. 1944-ben a Szent István Akadémia tagjává választották. Az iskolák államosítása után 1948-ban Keszthelyen, majd 1950-ben Igaion lett káplán. 1951—55 között Türjén, majd 1972-ig Zalaszentgróton plébános. 1955-től kerületi esperes is. 1957-től Veszprémben működött mint püspöki irodaigazgató, majd püspöki helynök. 1959—1972 között apostoli kormányzó. 1972-ben VI. Pál pápa címzetes bázai püspökké nevezte ki. Felszentelése után éveken át ő töltötte be a Magyar Püspöki Konferencia titkári tisztségét. Lelkipásztori tevékenységének éveiben paptestvérei és hívei tisztelték benne a bölcs lelkipásztort és a mindig derűs lelkű embert. Bérmaútjain szeretettel és alázattal alkalmazkodott a plébániai helyi szokásokhoz. A bérmálkozó fiatalok között sokszor még fáradtságát, betegségét is feledni tudta. Sokat tett a művészetekért. Egyházkormányzói működésének 15 éve alatt sok templom, kápolna, plébániaépület újult meg külsőleg vagy belsőleg. Ő kezdeményezte a plébániákon kallódó műtárgyak összegyűjtését, rendezését s ezzel megalapozta a Veszprémi Egyházmegyei Gyűjtemény anyagát. Élete utolsó éveit előbb a szentgróti plébánián, majd pedig a veszprémi Szent Ferenc Papi Otthonban töltötte. Egész életében mindenkihez udvarias, finom modorú volt. Rendtársairól és a papokról tisztelettel és szeretettel szólott. Másokhoz vendégszerető volt, maga egyszerűen élt. Apostoli kormányzói fizetését is rászorulóknak adta. Confrater Dr. REZEK SÁNDOR ROMÁN O. S. B. (1916—1986) 1975-ben portugál nyelven kiadott könyve: Deus ou nada (Isten — vagy semmi) találóan jellemzi egyéniségét, gondolatvilágát. Az Istenhez vezető utat vizsgálja, szembeállítván azt az ateizmussal. Egyetemeken és főiskolákon tartott előadásainak foglalata ez a könyv, s azzal a céllal készült, hogy olvasóit további kutatásra serkentse. Állást foglal a 60-as évek főbb szellemi irányzataival szemben (egzisztencializmus, marxizmus, „Isten halálát hirdető“ teológusok stb.), és rámutat a modern Isten-bizonyítékok tételeire, amelyek Teilhard de Chardin felfogásában csúcsosodnak ki. Mindezt eleven stílusban, megtűzdelve idéző-, kérdő-, és felkiáltójelekkel. Ez a lényeg-keresés tette őt fiatal korában Péguy, Prohászka és Bergson, végül pedig Teilhard de Chardin szerelmesévé. Az ő társaságukban találta meg az Istenhez vezető utat, amelyet másoknak is hozzáférhetővé akart tenni. Fenséges és költői lendületű eszményképek voltak számára. 1916. augusztus 3-án született Gödöllőn — jómódú családból. A premontreieknél végzi a gimnáziumot: azt tervezi, hogy piarista lesz, s mégis a bencéseknél köt ki. 103
