Szolgálat 72. (1986)
Halottaink - Regős Dénes OSBM (Szántai Miklós) - Íróffy Ottó Huba OSB (Rendtársai)
héz évek következtek, akárcsak Jenő bátyja életében. Pannonhalmi elöljárója jelentése szerint mosolygós türelemmel viselt szenvedésének végső napjai, órái hasonlóvá tették lelkét Azéhoz, akit eszményképül választott, s követni akart életével, munkásságával, szenvedésével és halálával. Confrater REGÖ DÉNES OSBM (1916—1985) 1985. november huszonkettedike hétköznap volt, mégis zsúfolásig megtelt a kótaji görögkatolikus templom. És nemcsak kótajiakkal, hanem messzebbről jöttékkel is, hogy elbúcsúzzanak e kis faluból induló, és oda — végakaratának megfelelően — megtérő bazilita atyától. Regős Dénes Miklóstól. Regős atya 1916. október 2-án született többgyermekes paraszti családból. A kiváló képességű, mély érzelmű gyermek korán meghallja az üdvözítő hívását és alig 18 éves, amikor belép a keleti egyház ősi szerzetes rendjébe, a Szent Bazil Rendbe. 1943-ban Máriapócson szenteli pappá rendtársa, a hajdudorogi püspök, Dr. Dudás Miklós. 1945-ig a Rend ungvári internátusában prefektus. Tanítványai közül sokan (például a skopjei püspök, dr. Herbut Joachim) ma is rajongó szeretettel emlékeznek vissza rá. 1945 és 1950 között 25 népmissziót, 18 — főként ifjúsági — lelkigyakorlatot vezet. Közben ifjúsági egyesületeket szervez, vezet és irányít. Csodálatosan beszél, magával ragadó és lelkesítő egész egyénisége. Nemcsak tudás, hanem különös tűz sugárzik egész egyéniségéből. Akik hallgattuk, ma, 40 év után is érezzük: egész életünkre kihatott a vele való találkozás, szavainak, beszédének hallgatása. Sajnos, alig öt esztendő adatott meg neki a szélesebb körű apostoli tevékenységre. Élete végéig fájó seb marad számára, hogy amikor 1950-ben a szerzetesrendeket feloszlatták, püspöke idővel szinte mindenkit be tud állítani papi szolgálatba, de őt nem. Gyári munkás lesz, közben szakkönyveket fordít. Élete utolsó éveiben a magas vérnyomás és a többszöri agyvérzés jelentik számára a keresztét stációit. Tudatosan készül a halálra. Lelki és anyagi dolgait is pontosan elrendezi. 1985. november 17-én szentmise áldozat bemutatásával fejezi be földi, nem mindennapi keresztekkel teli életét. Temetésén rendtársa egykori máriapócsi házfőnöke P. Hegedűs Joachim Aranyszájú Szent János liturgiájának szavaival jellemezte életét: „önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!" Szántai Miklós ÍRÓFFY OTTÓ HUBA OSB (1922—1985) Huba rendtársunk 1922. november 21-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányainak első 3 évét a budapesti érseki katolikus gimnáziumban végezte, a többit a győri bencéseknél. 1940-ben lépett be a Rendbe. A Tanárképző Főiskolán matematikafizika szakot végzett. 1946-ban szentelték pappá. Gyakorló évét Pannonhalmán töltötte, majd ugyanitt tanított 1948-ig. 1948—50 között Balatonendréden helyettes plébános, Mezőtúron lelkészkántor, majd Pápán karnagy. 1950-tól 1954-ig Sopronban a Nagybol- dogasszony-templom lelkész-orgonistája. Ezután került Győrbe tanárnak, ahol 1959-ig működött. 1959 és 1966 között Pannonhalmán a rendi növendékek magisztere, majd 1969-ig gimnáziumi tanár és prefektus. 1969-ben újból a növendékek magisztere 1973-ig, közben a Bazilika gondnoka is. 1973-tól gimnáziumi irodavezető és a Bazilika őre. Már elemista korában papnak készült és egész életében Krisztus tisztalelkű, csendes, alázatos papja volt. Sohasem kereste az evilági dicsőséget, hírnevet és elismerést: minden tettét az evangélium, a regula és az elöljárói iránti engedelmesség szabta meg. Higgadt, nyugodt természetű volt, ezért tűnt néha lassúnak mindig megfontolt, alapos munkája. 95
