Szolgálat 72. (1986)
Halottaink - Densz Géza (Volt káplánja)
Szerzetesi életét az Isten-jelenlét tudata hatotta át: mély imádságos lelkűiét sugárzott belőle. Ezt érezték meg nemcsak szerzetes növendékei, hanem diákjai is: ezért szerették és tisztelték. Egyik tanítványa így búcsúztatta: „Hálás szívvel kell megemlékeznünk arról, hogy kamaszéveinkben milyen szelíd és türelmes voltál hozzánk. Egészen más voltál, mint mi. Sokszor nem értettük életed, mert szerzetesi leíkületed és papi szíved magasan felettünk állt. Angyali tisztaság sugárzott belőled, ezért diákcsínytevéseinken csak szelíden mosolyogtál. Mindig éreztük, hogy a legtökéletesebb jóakarat vezet téged irántunk, és azt is éreztük, hogy ez a jóság Krisztusból ered. Feddhetetlen papi életed volt rá a garancia, hogy nálad a szavak és a tettek azonosak. Olyan kincsed volt, amelyet féltve őriztél: a szíved, amely egészen az Istené volt. Nem indítottál mozgalmat az egyházban és a Rendben, csak éppen tetted azt, amit a szíved diktált, s amit az evangélium, a regula és az elöljáró megszabott. Nem voltál rafinált, nem tudtad és nem is akartad sem az egyházat, sem az embereket, sem az Istent becsapni. Éltél az Isten tenyerén. Nem akarunk szentté avatni, neked az életed volt szent. Az Isten jelenléte hatotta át lassú, rrvegfonolt lépteidet. Tőled nem lehetett olyant kérni, hogy — ha a lelkiismereted megengedte — ne tetted volna meg. Nem voltál magadé, hanem az Istené és az Istent kereső lelkeké. Akik el tudták fogadni egyéniséged talán kissé nőies vonásait, azok sokat tanulhattak tőled. Kedves huncutsággal ANYÁNKNAK neveztek a kispapok. De baj ez, ha a szerzetes elhagyja apját és anyját az evangélium hívó szavára és a Rendben új atyára és anyára talál? Sok olyan szerzetes kellene Rendünkbe, mint amilyen te voltál. Te beosztottja tudtál lenni volt növendékeidnek, mert semmi más nem vezetett, mint a szeretettől fűtött engedelmesség. Isten kegyelme után a te imádságodnak és vonzó életpályádnak köszönhetem, hogy magam is kopogtattam Pannonhalmán a bencés Rend ajtaján. Hosszú szünet után a te imádságodra és példádra megnyílt az út, s minden évben vagy minden második évben gimnáziumunk egy vagy két diákja belép a bencés Rendbe, Krisztus szorosabb követésére.“ Életének utolsó két évében egészsége kezdett megromlani. Vesetáji fájdalmak és mozgás nehézségek léptek fel, de ennek ellenére munkáját panaszszó nélkül végezte továbbra is. Az utolsó hónapokban kórházba került, ahol veseműtétet hajtottak végre rajta. Ekkor derült ki, hogy mozgási nehézségei nem a vesétől származtak, hanem előrehaladott csontrákja volt. A műtét után csak pár hetet élt, 63-ik születésnapján, 1985. november 21-én az Úr magához szólította tisztelelkű, alázatos szolgáját. Hisszük, hogy a mennyei Atya megadta neki a nyolc boldogság ígéretét: „Boldogok a tisztaszívűek, mert ók meglátják az Istent!“ Rendtársai DENSZ GÉZA (1908—1986) Homonnán született 1908. március 28-án. Papi élete budapesti felszentelésével 1931. június 28-án kezdődött. A kassai egyházmegye magyar részéhez tartozott. Káplán, hitoktató majd teológiai tanár Kassán (1943—44). A második világháború után Kassáról kitelepítik, ezért Vilmányban lesz adminisztrátor. 1950—51-ben spirituális a hejcei szemináriumban. Végül — 33 évig — Sátoraljaújhely Nagyboldogasszony templomának plébánosa haláláig. ötvenöt éven át kifejtett papi munkásságát a lelkiismeretes kötelességteljesítés, hivatásának őszinte szeretete és az áldozatos hősiesség jellemezte. Következetes szigorú aszkéta életével, pontos napirendet betartó életfelfogásával nemcsak paptársai hanem hívei előtt is feltűnt. Ezt a következetes életszigort követelte meg káplánjaitól, környezete paptestvéreitől és híveitől. Szigorú életfelfogása miatt*szerető papi szívét csak azok ismerték meg, akik belső lelkivilágához is közeljutottak. Erről tanúskodnak lelki gyermekeinek szóban és levelekben megfogalmazott vallomásai, hálálkodásai valamint halála miatt érzett fájdalmuk. 96
