Szolgálat 70. (1986)

Könyvszemle - Az Egyházi Törvénykönyv (Koncsik Endre)

lírikus és műfordító is. A Zsinat utáni lelkiség] irányzatokat tükröző énekek is hiányoznak, valamint a kifejezetten gyermekeknek szóló és a búcsújárási énekek.

Mindenesetre hangoztatnunk kell: az Éneklő Egyház gazdag kincstár! Arra vár, hogy mi, papok, hitoktatók, énekvezetök és a katolikus magyar családok nagy örömmel lássunk hozzá kiaknázásához. Galambos Irenaeus

Az Egyházi Törvénykönyv. A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal. Szerkesztette, fordította és a magyarázatot írta Erdő Péter. Szent István Társulat. Budapest, 1985. 1228 o.

Kiváncsi várakozással és nagy örömmel vettük kézbe az új Egyházi Törvénykönyvnek az elmúlt évben megjelent magyar nyelvű kiadását, melyet Erdő Péter fordított és szerkesztett.

A Törvénykönyv fordításának elsődleges célja, hogy bárkit hozzásegítsen annak könnyebb megértéséhez. Hivatalos, kötelező erejű továbbra is az eredeti latin szöveg marad, még abban az esetben is, ha a fordítás egyházi jóváhagyással lát napvilágot. Az 1917-es Egyházi Törvénykönyvről éppen ezért nem is volt szabad hivatalos fordítást készíteni. De ez nem is volt annyira szükséges, hiszen az főképpen a papok és egyházjogászok használatára készült, akik általában tudtak latinul. Az új Codex Iuris Canonici ezzel szemben fokozottabb mértékben törekszik tekintetbe venni azt, hogy Isten népének minden tagja a maga sajátos módján részesül Krisztus papi, prófétai és királyi küldetéséből. Ennek megfelelően helyet biztosít jogrendjében az Egyház minden tagjának, kifejtve jogukat és kötelességüket.

A Törvénykönyv fordítása nemcsak azért fontos mivel a latin nyelvet a mai időben egyre kevesebben értik — még a papság körében is —, hanem azért is, mert az új Törvénykönyv az összes latin szertartásé hivő számára készült: tehát olyanok számára is, akik egyházjogi tanulmányokat nem folytattak. A fordítás így mindenekelőtt az aktiv lelkipásztorkodást végző papok valamint a hívek, nem pedig a hivatásos egyház- jogászok segédeszköze kell, hogy legyen.

Mennyiben tesz eleget ennek a követelménynek a magyar nyelvű kiadás? Erre kerestük a választ.

A fordítás legnagyobb nehézségét, amint az Erdő Péter a bevezetésben szintén kifejti, a magyar kánonjogi nyelv kiforratlansága és az egységes magyar terminológia hiánya jelentette. Az egyházjogban járatlanok számára a latin fogalmak nem sokat mondanak. Az eddig megjelent magyar nyelvű egyházjogi müvek kétségtelenül segítséget jelentettek ennek a nehézségnek a leküzdésében, de -mint Erdő Péter is megjegyzi: ....nem mindig volt lehetséges szélesebb közönség számára is világos, de az eredeti szöveg teljes jogi értelmét is tükröző fordítási megoldásokat találni,

Jellemző példa erre a házassági beleegyezéssel kapcsolatos „error in qualitate personae“ fogalom (1097. kán., 2. §). „A személy tulajdonságában való tévedés“, ahogyan ez a magyar fordításban olvasható, megtévesztő lehet. A „tulajdonság“ szó ugyanis a közhasználatban többnyire nem azt jelenti, amit a latin „qualitas“ az egyházjogban. Találóbb lett volna ebben az esetben a „személyi sajátosságban való tévedés“ kifejezés.

Hasonló esettel találkozunk az 564. és az azt követő kánonokban szereplő „capel- lanus“ fogalom fordításával kapcsolatban. A magyar kiadás „lelkészének fordítja. A magyar nyelvhasználatban szószerint a „káplán“ szó lenne a megfelelő, de a latin Codex „vicarius paroecialis“-át szoktuk így fordítani. A „lelkész“ megnevezés az adott esetben tehát nem találó, ill. félreérthető. E helyett a „megbízott lelkész“ kifejezés jobban adná vissza azt, amit a Törvénykönyv a „capellanus* fogalmon ért.

Ugyanígy fel lehetne hozni még más példát is, ahol a fordítási megoldás nem a legszerencsésebb. (Pl.: az 1587. és az azt kővető kánonok „causa incidens“-ének jobban megfelel a „közbejövő“ vagy „közbejött“ ill. „közbeeső ügy“., mint a „mellékes ügy“ fordítás.) Más esetekben egyáltalán nem talált a fordító megfelelő magyar szót és helyette a latin kifejezést magyarosította. (Pl.: kváziplébánia, inkardináció, exkardi- náció, formális aktus, cenzúrák, exklausztráció stb.)

96