Szolgálat 70. (1986)
Könyvszemle - Vasárnapi könyvünk (Kerny Géza)
Mindezek a hiányosságok mégsem jelentenek nehézséget a kánonok megértésében és nem adnak félreértésre okot, mert a fordító a fogalmakhoz kitűnő magyarázatokat fűzött. A magyarázatok nemcsak ezeknek a fogalmaknak a jelentését tisztázzák, hanem elősegítik az egyes törvényeknek és előírásoknak a megértését: rámutatnak az összefüggésekre, az esetleges eltérő értelmezésre (PL: az 1096. kán.) és a forrásmunkákra ill. irodalomra, továbbá a sajátságos hazai előírásokra (Pl.: ünnepek, böjt). Kifejtik a törvények értelmét és szándékát — nem egyszer konkrét példák felsorolásával — olyan esetekben is, amelyekben az egyházjogban járatlan vagy kevésbé jártas nehezen tudna eligazodni. Részletesebben térnek ki a magyarázatok a lelkipásztorokat és hívekét közvetlenül érintő ill. számukra leginkább fontos jogszabályokra (Pl.: a rítushoz való tartozás kérdése, házasságjogi törvények, egyházi büntetések stb.). Külön értéke a magyar kiadásnak a tárgymutató, amelyben olykor a latin terminusok is helyet kapnak. Ezek eligazodást nyújtanak azoknak is, akik latinul tanulták az egyházjogot. Teljes tárgyilagossággal mondható, hogy az Egyházi Törvénykönyv magyar kiadása elérte a kitűzött célt: hozzásegít az egyházi törvények megértéséhez, kiváló segédeszköz a lelkipásztorok kezében és segíti a híveket, hogy mint Isten népe, mint nagykorú és felnőtt keresztények, megismerkedhessenek az Egyház jogi felépítésével és törvényeivel. Sok esetben helyettesítheti — legalább is bizonyos kérdésekkel kapcsolatban — az egyházjogi szakkönyvekben való utánanézést; azaz egyházjogi kézikönyvként is használható. A fordítás stílusát és magyarosságát illetően akad persze kifogásolnivaló, és nem is kevés. Ez azonban teljesen érthető, éspedig nemcsak azért, mert a fordító legfőbb irányelvének „a latin szöveghez való szigorú hüség“-et tekintette, hanem azért is, mert a jogi megfogalmazás — a polgári jog területét is beleértve — mindig és minden nyelven nehézkes: a pontosságra és nem a szép, könnyű stílusra törekszik. Ez a hiányosság éppen ezért nem von le semmit a magyar kiadás értékéből, amely valóban teljes elismerést érdemel. Koncsik Endre Vasárnapi könyvünk, homiliák, elmélkedések és olvasmányok a vasár- és ünnepnapi evangéliumszakaszok alapján. Szerkesztette: Koroncz László és Zsédely Gyula. Munkatársak: Gyűrű Géza, Nagy József, Pásztor Győző, Tajdina József és Takács László. Szent István Társulat, Budapest, 1985. A-év 480 o., B-év 465 o., C-év 515 o. Ennek a műnek minden oldalán azonnal szembetűnik, hogy az Úr szőlőjének olyan munkásai írták, akik a gyakorlati lelkipásztorkodásban nagyon otthonosak. Olyan sajtóapostolságot valósítanak meg, amely kiterjed a legszélesebb néprétegekre. A lelkipásztor pedig a felnőttek katekéziséhez szükséges anyagot könnyen felütheti az egyes kötetek végén található összeállítás nyomán. A mű népszerű jellegének elismerése mellett azonban megjegyezzük, hogy a források kezelésében itt-ott kritikátlan eljárás fedezhető fel. Egy esetleges újabb kiadásban el kellene hagyni például az Atlantiszról szóló részt. Ebben azt állítja a szerző, hogy „fürge cápák kihalt iskolák, összedőlt színházak, elnémult mulatóhelyek romjai között kutatnak zsákmány után. íme egy tízezer évvel ezelőtt elsüllyedt világ ..." (A-év 51. o.) A műnek nagy értéke a szépirodalom széles kört átfogó felhasználása. Ez előkelő színvonalat kölcsönöz ezeknek a könyveknek. De különösen ki kell emelnünk a magyar költészet hatalmas nevelő erejének kiaknázását. Takács László, a szemelvények kiválogatója sikerrel mutatta be, hogy ebből a szempontból is milyen kincsesbánya birtokában vagyunk. A magyar szellemnek legmeggyőzőbb és legszebb üzeneteit olvashatjuk ezeken a lapokon a halotti beszéd első mondatától Illyés Gyula verseiig. A szerzők nem siklanak el a legsúlyosabb társadalmi veszélyeket magukban hordozó erkölcsi eltévelyedések felett sem. Rámutatnak a legtragikusabbra is: „a Terhességmegszakítás Engedélyezését Elbíráló Bizottság előtt felsorakozó lányok életére“ 7 97
