Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Barátság Istenne! - Barátság emberrel
másba olvadnak. Híres Szent Ágoston idevonatkozó jellemzése: „egy lélek két testben“. „Dimidium animae meae, lelkem fele." 3. Erkölcsi és metafizikai szempontjai A barátság jó és nagy érték az ember életében. Ezt már az ószövetségi Szentírás is tanítja: „A hűséges barát erős támaszod, vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz. A hű barátnak egyszerűen nincsen ára, nincsen, ami vele értékben fölérne. Mint az élet balzsama, olyan a jó barát; akik az Urat félik, találhatnak ilyet“ (Sir 6,14-16). Ugyanakkor, bizonyos körülmények között, a barátság lehet káros, közösséget megosztó és perverz. Talán itt kell megemlítenünk a barátságnak azt a formáját, amelyet lelki írók - elsősorban szerzetesi közösségeket tartva szem előtt — partikuláris barátságnak hívnak, és egyöntetűen elítélnek. Ez személyek közötti, másokat kizáró kapcsolat, amelyben' az érzelmi vonzalom uralkodik. A kizárólagosság mellett jellemzi a féltékenység, az álmodozás és az érzelmi vonzalom gyakori kifejezése. Az ilyen kapcsolatok megrontják a szerzetesi közösségekben az általános testvéri szeretet szellemét. Aquinói Szent Tamás a barátságot a szeretet egyik fajtájának tartja (amor amicitiae), amelynek lényeges eleme a másik személy felé áradó jóakarat. Ezért a természetes, emberi szeretetnek a legmagasabb formája, mely szemben áll az érzéki szeretettel (amor concupiscentiae) (Summa 1a 2ae, q.26, a. 4. ). Hasznos lesz itt röviden felsorolni azokat a szavakat, amelyeket a Szentírás a szeretet szóra használ. Az Ószövetségben a héber ahab és rokon szavai jelölik a szeretetet. Az ahab jelentése általános és sokrétű: jelölheti személytelen, jó vagy rossz dolgok, elvont fogalmak vagy elvek szeretetét, két személy között fennálló szexuális vágyat vagy szerelmet; szülői vagy gyermeki szeretetet, hitvesi elkötelezettséget a szeretetben, továbbá a Yahveh és Izrael között fennálló szeretet-szövetséget. Az Újszövetségben két külön szó, és ezek rokonszavai, találhatók a szeretetre: philia és agapé. (A profán görög nyelvben használatos volt még az erósz szó is; ez a szenvedélyes, szexuális szeretet jelölte, de ez nem szerepel a Újszövetségben.) A philia elsősorban baráti szeretet, de a szinoptikusok használják e szót a családi szeretetkapcsolatoknál is, pl. mikor Jézus nagyobb szeretet kíván tanítványaitól', mint amit ők szüleiknek vagy gyermekeiknek adnak (vö. Mt 10, 37). Az agapé a sajátosan keresztény szeretetet jelöli, amelyet a Szentlélek gyújt szívünkben, istenivé formálva át természetes, emberi szeretetünket. Ez tesz bennünket kedvessé (charis) Isten előtt, és ezért e szeretet Istennek különös adománya (charisma). E szeretet magasabbrendű, mint a nyelvek adománya, a tudomány, vagy a vértanúság (vö. 1Kor 13,1-13). A latin fordítás az agapé-t a paritás szóval adja vissza. Megjegyzendő, hegy János evangélista nem mindig tesz különbséget agapan és philein között. 7
