Szolgálat 70. (1986)
Az egyház szava - II. János Pál pápa nagycsütörtöki levele
Isten Lakhelyévé tegyük, ahol az isteni jelenlét hívogatja korunk, túlságosan is Isten nélkülinek tűnő világunk emberét. IX. Igehirdetése és katekézise Az arsi plébános mindezek mellett nagyon ügyelt arra, nehogy bármiképpen is elhanyagolja az ige szolgálatát, mint ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a lelkek a hitre és megtérésre felkészüljenek. Nem habozott ezt ismételgetni: „Urunk, aki maga az igazság, nem becsüli kevesebbre a szavát, mint a testét“ (Nődet, 126). Közismert, hogy főleg kezdetben, mennyi időt szentelt vasárnapi szentbeszédeinek fáradságos megírására. Fokozatosan eljutott oda, hogy szabadabban beszélt, ám mindig eleven és nyilvánvaló meggyőződéssel. Hasonlatait és képeit a mindennapok tapasztalataiból merítette: ezek igen nagy hatással voltak híveire. Szolgálatának nagyon fontos része volt a gyermekek hitoktatása. Ezekre szívesen jöttek a felnőttek is, hogy merítsenek e szívből fakadó, páratlan hit-tanúságtételekből. A rosszat minden formájában bátran és kegyetlenül leleplezte, hiszen tudta, híveinek örök élete forog kockán. „Ha a lelkipásztor hallgat, pedig látja, hogy megbántják Istent, vagy a lelkek tévedésben vannak, akkor jaj neki! Ha nem kíván elkárhozni, és valami helytelent tapasztal plébániája területén, taposson lábbal minden emberi tekintetet és minden félelmet, hogy netán megvetik vagy meggyűlölik.“ Ez a plébánosi kötelesség nyomasztó gondként nehezedett rá. Mindazonáltal „az erény vonzó arculatát szívesebben szemléltette, mint a bűn rútságát“. Nemegyszer ugyan sírva emlegette a bűnt és szólt az üdvösség veszedelmeiről, mégis sűrűn hangoztatta a megbántott Isten jóságát, és annak az embernek a boldogságát, akit Isten szeret, aki Istenhez kapcsolódik, Isten színe előtt és óérette él. Kedves Paptestvéreim, legyetek mélységesen meggyőződve arról, hogy rendkívül fontos szolgálat az evangélium hirdetése. A II. Vatikáni Zsinat leszögezte: ez a pap első számú kötelessége (PO 4). Törekedjetek tehát arra, hogy katekézissel, igehirdetéssel és más módokon — felhasználva a tömegkommunikációs eszközöket is — elérjétek korunk embereinek lelkét, annak minden várakozásával és kételyeivel, s így feléledjen és megerősödjék a hit. S miként ezt az arsi plébános tette és a Zsinat is sürgeti (PO 4), gondotok legyen arra, hogy valóban az Isten igéjét hirdessétek, mert az készteti az embereket megtérésre és az életszentség elérésére. X. Bemutatja a pap sajátos szolgálatát Az elmúlt húsz év során sokszor volt vita tárgya a pap önazonossága. (Közben azért a kiegyensúlyozottabb vélemények felé haladtunk.) Ezekre a vitákra csattanós választ kapunk Vianney Szent János-Máriától. I A pap a maga önazonosságát mindig és változatlanul a Pap-Krisztusban találja meg. Hogy mi a társadalmi szerepe, annak törvényét — a különféle 72
