Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Nemesszeghy Ervin: Barátság Istenne! - Barátság emberrel

bizonyos dolgok egymást vonzzák, és melynek hiányában egymást taszítják. A fő kérdés számukra az, vajon a „barátság“ az ellentétek, vagy pedig a hasonló tulajdonságok vonzása? Szókratész a barátságot a személyek közötti viszonyra szűkítette, és a barátok szerzését a művészetek egyikének tartotta. Mind Platón, mind Arisztotelész írásaiban szó van a barátságról. Az ó iskoláikat nem annyira a mester-tanítvány, hanem inkább a barát-barát viszony jellemzi.

Arisztotelész a barátságnak három fajtáját különbözteti meg: a) A hasznosságból keletkező barátság az ellentéteket vonzza és kiegészíti, b) Az élvezetből származó barátság a hasonlókat vezeti egymáshoz; egymásratalálásuk kölcsönös élvezet és öröm forrása, c) Az erényből fakadó barátság a hasonló erkölcsi jótulajdonságokkal rendelkező személyeket egyesíti; egymásban támaszt és örömet találnak. Arisztotelész a barátságnak ezt az utolsó fajtáját tartja a legtökéletesebbnek. Itt is a hasonlók vonzzák egymást, de nem annyira azáltal, amit egymásnak adnak, hanem inkább azáltal, amik önmagukban. Minden barátság bizonyos életközösséget jelent. Ezért örülnek a barátok egymás jelenlétének, ezért osztják meg egymással gondolataikat, felfogásukat, örömüket és bánatukat.

Cicero szerint a barátság abból fakad, hogy az ember társas lény. Ha valaki egyik embertársában rátalál valakire, akinek akarata, ízlése és vonzalma megegyezik a sajátjával, megszületik a barátság, igazi barátság csak jó emberek között létezhet, mert csak azoknál találjuk meg azt az önzetlenséget, lojalitást és rendetlen szenvedélyektől való szabadságot, mely a barátságot fenntartja. Éppen ezért az igazi barátság ritka.

Az egyházatyák és egyházi írók a görög és római bölcselők befolyása alatt állnak, amikor a barátságról írnak, de náluk az ember-ember közötti baráti viszony a felebaráti szeretetbe olvad bele.

2. Lélektani jellemzői

a) A barátok közötti vonzalom. Ez adja meg a barátság létrejöttének dinamizmusát. A barátságra alkalmas személyek egymást akaratlanul is keresik, és meg is találják.

b) A barátság szabad kapcsolat. Érinti a személyek érzelmi világát is, de inkább belső megnyilvánulásai vannak: egymás elfogadása, megbecsülése, bizalom és őszinteség.

c) A kölcsönösség is lényeges. A barátságot egy személy felajánlhatja a másik személynek, de ez csak akkor lesz barátsággá, ha ez utóbbi elfogadja. Ennek az elfogadásnak nem kell kifejezett, külső formát öltenie, de konkrét magatartásban meg kell nyilvánulnia.

d) A kapcsolat önzetlen, lelki kapcsolat. Nem önző anyagi vagy szellemi javak megszerzésére irányul.

e) A tökéletes barátságban a személyek mintegy egybeforrnak: egymásban élnek inkább mint önmagukban; egyéniségük elvesztése nélkül mintegy egy6