Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Fehér Gyula: Ha lenne egy szent barátom...
Lenke nagyot sóhajtott. „Tiszta véletlen volt, hogy akkor is nem késtem el. Ahogy ilyenkor történni szokott, már elment a busz, mire a megállóhoz értem. Szerencsére Jutka, a barátnőm jött éppen arra kocsijával. Felvett. Megértette, miről van szó. Üldözőbe vettük a buszt. Csak úgy röpültünk: érezte, milyen kínos lenne nekem, ha megint rajtakapnál a késésen. Hazudni meg neked a világért sem akartam volna. Éppen az utolsó előtti megállónál csíptük el a buszt. Beugrottam, és a megbeszélt helyen büszkén szálltam ki belőle. Nem kellett megint vallatásodat elszenvednem. — Ezek szerint Jutkának köszönhetjük, hogy férj-feleség vagyunk. Nem igaz?!“ Tamás nem jutott szóhoz. A csendet Lenke nyugtalan kérdése törte meg: „Csak nem sajnálod talán, hogy a véletlen megzavarta terveidet?“ „Nem. Azt már nem!“ - felelte elgondolkozva Tamás. „Dehogy sajnálom! Pedig akkor valószínűség szakítottam volna veled, annyira idegeimre ment örökös késésed. Mert akkor még nem jöttem rá, hogy valamilyen gyengéje mindenkinek van. Mindenkiben van sok jó is meg nem jó is. Házasságunk alatt benned igazán sok jót fedeztem fel. Ha meggondolom: mit számít, hogy pontatlan vagy. Biztosan te is bosszankodsz nem egyszer az én gyengéim miatt, és mégis szeretsz. De abban a döntő órában erre még biztosan nem gondoltam volna." Tamás jobbkezével elengedte a kormányt és megszorította Lenke kezét: „Azt hiszem, a véletlen nagy szívességet tett nekem.“ Lenke pedig rámosolygott a férjére: „Én meg azt hiszem, nem is lehetett volna jobb évfordulónk.“ Tamás kamaszosan vigyorgott: „Ne félj, lesz még ennél is jobb!“ Forrás: A pallott'rnusok (Katholisches Apostolat, 8904 Friedberg b. Augsburg-NSZK) 1986-os Kalendáriuma: „Das Glück der Freundschaft“, és Gayda Press, 8870 Günzburg. Fehér Gyula HA LENNE EGY SZENT BARÁTOM... A barátság Lisieux-i Szent Teréz életében „Gyakran dédelgettem magamban azt a benső és igen élénk vágyat, hogy ismerkedjem meg egy szenttel és legyen a barátnőm, akit majd egyszer szentté is avatnak. Ezt a kegyelmet kértem a jó Istentől.“ Kevés ember volt, akinek hasonló vágyát szó szerint teljesítette az Úr: Marie-Louise Castel (1874—1944, szülei tizenkilenc gyermeke között ő voit a tizenharmadik), mint kármelita Szentháromságról nevezett Mária nővér, Lisieux-i Szent Teréz legkedvesebb újoncnője volt. Az 1904-ben írt rövid önéletrajzából vett idézetet így folytatja: „Ez a vágy elkísért addig, amíg meg nem ismerkedtem Gyermek Jézusról ne59
