Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Fehér Gyula: Ha lenne egy szent barátom...

vezett Teréz nővérrel. Akkor rájöttem, hogy imám meghallgatást nyert. Felülmúlt mindent, amit kívánhattam volna.“

Szentháromságról nevezett Mária nővér Szent Teréz (1873. január 2- 1897. szeptember 30) életének három utolsó évében volt tanúja, újoncnője, Párizsban nőtt fel. Gyóntatója engedélyével már tizenhat éves korában, az iskola befejezése előtt leteszi a szüzességi magánfogadalmat egy iskolatársnőjével együtt. 1891-ben belép a Messine körúti kármelbe. Be is öltözik, de egészsége miatt 1893-ban elbocsátják. így merül fel a gondolat, hogy egykori szülőföldjéhez közelebb eső kármelben próbálkozzék, amelynek éghajlatát jobban bírná. 1894. június 16-án lép be a lisieux-i kármelbe, ismét jelöltnőként. Csak ötven év múlva hagyja el a kármelt: amikor a városi temetőbe viszik a nővérek számára elkerített részlegbe.

A lisieux-i kármelben ő a „párizsi csibész“, aki belépése napján még engedélyt kér apjától, hogy a lisieux-i vásárban egy kört lovagoljon a körhinta falovain, mielőtt végleg belépne a klauzúrába! Szent Teréz fennmaradt 47 hiteles fényképe között 17-en szerepel Szentháromságról nevezett Mária nővér is. De a legtöbb képen ő az egyetlen, aki mosolyog vagy éppen rosszalkodik s így mozdulatai miatt elmosódott a felvételen (Visage de Thérése de Lisieux. Lisieux 1961, 16-25).

P. Descouvemont nem túloz, amikor megjegyzi, hogy Szentháromságról nevezett Mária nővér belépése „megfiatalította a légkört és Teréz nemsokára visszhangra talál benne: erőteljesen visszhangozta azokat a nagy lelki meglátásokat, amelyek abban az időben születtek meg szívében. Az újoncnő, aki egyébként is ösztönszerűen jár el, élénken reagál arra a tanításra, amelyet hall. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy ha nem lett volna jelen a lisieux-i káraiéiban Szentháromságról nevezett Mária nővér, Teréz nem ébredt volna annyira tudatára „kis tana“ eredetiségének, ahogy ő szerette nevezni. Mindenki tudja, hogy sokkal könnyebben meg tudjuk érteni azt, amit másoknak taníthatunk!“ (P. Descouvemont: Soeur Marie de la Trinité, une novice de Sainte Thérése. Paris 1985. Rövidítve: SMT)

Teréz élete utolsó három évében már éli a felfedezett új utat, az életszentség „kis útját“. S ebben - a lelkigyermekségben - a barátság is helyet foglal. Előbb azonban ó is hosszú utat tesz meg, amíg ide eljut.

Teréznek gyermekkorában tulajdonképpen nem voltak barátnői. A családi fészek teljesen kielégítette szeretetvágyát. Az öt nővér között különösen a két legkisebb, Céline és Teréz értette meg egymást; hiszen korban is közel álltak egymáshoz (négy év különbség volt közöttük). Teréz csak négy és fél évet járt a bencés nővérek városi leányiskolájába. Látta, hogy a leánykák barátkoznak egymással, sőt egyik-másik valamelyik apáca-tanítónő kedvence lett.

„Érzékeny és szerető szívem — írja — könnyen odaadta volna magát, ha olyan szívre talál, amely meg tudja érteni... Próbáltam korombeli kislányokkal barátkozni, kettővel különösen; szerettem őket és ők'is, amennyire tőlük telt, szerettek engem, de jaj! milyen szűk és állhatatlan a teremtmények szíve!!! Csakhamar azt láttam, hogy nem értik meg a szeretetemet. Barátnőim egyiké60