Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A barátság Boldog Elréd életében és tanításában

Személyes vonzóereje, r>agy népszerűsége miatt sokat szenved rágalmaktól, irigységtől is. Semmi illúziója sincs a kolostori életről. Ismeri a testvérek rejtett hibáit. Amikor egyik novíciiusa áradozik előtte: milyen csodálatos az élet az apátságban, mindenki buzgón böjtöl, virraszt és imádkozik, arca verejtékével keresi kenyerét, Elréd lehűti a lelkesedét: „Novícius vagy. Amit mondtál, a buzgóságodnak tudom be. De légy óvatos ..

Élete végén pedig testileg is sokat szenved. Lelke mégis tele van békével, boldogsággal — és szeretettel: „A minap, mikor a keresztfolyosón sétáltam, együtt ült a testvérek kedves koronája. Mint a paradicsomkertben minden egyes fa levelét, virágát és gyümölcsét, úgy csodáltam őket. Ebben a nagy sokaságban senkit sem találtam, akit én ne szeretnék és akiről ne hinném, hogy engem szeret. Olyan öröm járt át, amely felülmúlta a világ minden örömét. Éreztem, hogy a lelkem mindegyikükre átáradt, az ő szeretetük pedig belém költözött úgy, hogy elmondhattam a prófétával: .Milyen jó és milyen gyönyörűséges az együttlakó testvéri közösség!1. Élete végén tehát, hosszú harc árán és szenvedések közepette mégiscsak valósággá válik Elréd naiv ifjúkori álma: szeretni és mások szenetetét élvezni, azaz megtapasztalni az igazi barátságot, új, keresztény módon.

Keressük, mi volt sikerének a titka.

2. A lelki barátság élménye és teológiája

Elréd hamarosan eljutott arra a meggyőződésre, hogy Krisztusért le kell mondania akkori barátairól. Otthagyja a „gratia socialis“, az udvari társadalmi élet számára annyira vonzó légkörét. Megérti, hogy a Krisztus barátsága összehasonlíthatatlanul többet ér: öröm, béke és biztonság van a Krisztus szeretetében: „Aki téged szeret, annak választása nem téved, hiszen nincsen jobb nála; reményed nem csalatkozik, hiszen semmit sem szeretünk nagyobb gyönyörűséggel; nem kell félnünk, hogy túlzottan szeretünk, hiszen az iránta való szeretetnek nem lehet határt szabni. Nem kell a haláltól, a világi barátságok szétválasztójától rettegnünk, hiszen nem halhat meg az, aki maga az élet.“

Elréd nmeden erejével harcol azért, hogy „elrendezze szeretetét". Szent Bernáttól megtanulta, hogy a tökéletesség a hármas szeretet egymástól el nem választható kifejlesztésében van: törekednie kell, hogy az igazságban szeresse önmagát, felebarátját úgy, mint önmagát, és Istent mindenek felett. Egyéni élményei azonban átütnek a megtanult elméleten. Előbb az érzéki kísértésekkel küszködik végletes elszántsággal, de hosszú ideig a kétségbeesés határán: „ölj meg vagy gyógyíts meg“ — így imádkozik. Amikor végre alábbhagy a testi szenvedély tüze, elöntik a rendezetlen érzelmek. Megalázva tárja ki egész nyomorát Istennek. Sír és könyörög az erőszakos koldusok hitével: „Nem tágítok, nem nyugszom, nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz." Végül meghallgatásra talál. Megérti, hogy a jó, az erény íze egészen ingyen

39