Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Kereszty Rókus: A barátság Boldog Elréd életében és tanításában

kegyelem, amelyet sohasem birtokolhat önbitten: minden percben visszavonható, de újra meg újra megadott ajándék.

így lassan megtisztul a lelke. Leíkiismeretébe tekintve békét és rendet talál. Boldogan ismeri fel Isten ajándékait. S most, hogy önmagában örömet talál, ki tud nyílni a felebarát felé, képes együtt érezni, együtt sírni és örülni minden emberrel.

Elréd, az érzékeny lelkű ember tudja, hogy a testvéri szeretet csak az ellenségszeretatben válik tökéletessé. Itt lesz a lélek békéje megzavarhatatlan, hiszen az emberek iránti szeretete már nem az emberektől függ. irigység, üldözés, semmilyen bántalom sem veheti el nyugalmát, mivel minden embert annak az Istennek az egyazon szeretetével szeret, „aki egyformán kelti föl napját a jókra és a gonoszokra“. „Amit a nagylelkű atya érez a számára oly drága, de elmebeteg fia iránt, ugyanazt érzi az ilyen ember ellenségei iránt: minél igazságtalanabbul bántalmazzák, annál mélyebb szeretettel érez együtt bántál mázéival.“

Az érzelmek megtisztítását, a helyes önszeretetet, a felebaráti szeretetet kibontakozását Isten irántunk való szeretete hozza létre. Nemcsak úgy, hogy a lélek legmélyén működik, hanem azzal is, hogy érettünk emberré lett s ezzel testhez kötött érzelmeinket magára vonta. Az ember-jézus életének misztériumairól elmélkedve, jóságától megigézve, a lélek megerősödik az erényekben s a rendetlen vágyak és szenvedélyek elvesztik hatalmukat fölötte. Jézus testének szeretete, akárcsak Szent Bernátnál, Elréd tanításában is a szeretet tisztulásának az útja. Különösen fontos szerepe van Elrédnél az ellenségszeretet elsajátításában.

Paradox módon, éppen azáltal, hogy szeretete egyetemesre tágul, átölelve ellenségeit is, érik meg az ember arra az újfajta barátságra, amit Elréd hol „igazi“, hol „lelki" barátságnak nevez. Aki képes a szeretet egyetemes kitárolására, abban Isten szeretete él. Ezért közösségre akar lépni mindazzal, aki szereti Istent: „Minthogy ki-ki saját 'képessége szerint talál örömet ebben a boldogító jóban (Istenben), mindannyian együtt sokkal 'inkább képesek leszünk erre, miint bármelyikünk egyedül; a boldogság kétségtelenül teljesebb lesz, ha azt, amit nem bírhatunk önmagunkban, a másikban birtokoljuk. A másik ember jósága azonban csak akkor lesz az enyém, ha szeretem ezt a jóságot benne. De ezt a jóságot csak úgy szerethetem, ha a másik embert szeretem. Ebből nyilvánvaló, hogy örömünk tárgyának kettőt kell kiválasztanunk: Istent és a felebarátot, bár mindegyiket különböző módon. Istent úgy, hogy örüljünk neki önmagában és önmagáért; a felebarátot úgy, hogy Istenben örüljünk neki, sőt Istennek örüljünk benne.“

Elréd Ágoston tanítását fogadja el kiindulópontul. Ágoston szerint egyedül Isten lehet a „frei“ (élvezni) tárgya, azé a szeretető, amefy Isten legfőbb jóságában mint a végső célban nyugszik meg. Minden teremtett jó csak arra való, hogy az Istenhez vezető úton eszközként használjuk. Ez az „úti“ (hasz40