Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Kereszty Rókus: A barátság Boldog Elréd életében és tanításában
1. Élete Elréd 1110-ban született Hexhamban, Angliában. 1134-ben lépett be a ciszterci rendbe Rievaulx-ban. 1167-ben halt meg ugyanott. Dávid skót király udvarában nevelkedett. Ebben a korban a franciás szellem már meghódította a skót udvart. A nemes lovag eszménye — aki elolvad az édességtől szerelme jelenlétében, de másnap életét adja barátja becsületéért — nagy hatással van a végletesen érzékeny ifjúra. Mindennél fontosabb volt számára, hogy szeressen és mások szeretetét élvezze („amare et amani“). A barátság témájáról írt műveli': De speculo caritatis (A szeretet tűikre) és a De sptrifali amicitra (A lelki barátság). (Patrologia Latina 195. kötet.) A királyi udvarban elsősorban a személyes kapcsolatok érdeklik. Annak ellenére, hogy az udvarban miint királyi gondnoknak felelős állása van, Elréd a kamaszkor érzelmi bódulatában él. Különösen egy szenvedélyes barátság tartja hatalmában. Mindenki azt hiszi körülötte, hogy boldog, hiszen a király is barátságával tünteti ki. Nagy jövőt jósolnak neki. Elréd azonban kegyetlenül szenved: „Nagyon rejtett volt az én sebem, gyötrelemmel és félelemmel töltött el és elviselhetetlen rothadással járta át egész bensőmet. S ha Te (Uram), gyorsan nem nyújtod ki a kezedet utánam, talán a kétségbeesés legrosszabb orvosságához folyamodom.“ Elréd nyilván öngyilkosságra célzott. Csak általánosságban beszél arról, hogy mi okozta ezt a belső válságot. Az udvari élethez való ragaszkodás és főképpen szenvedélyes ifjúkori barátsága sodorta a kétségbeesésbe, mert úgy látta, hogy „kezdete is feddést érdemel, kifejlődése pedig nem kerülheti el Isten megbántását, és vége a kárhozatot“. Ágoston „Vallomásai“-nak irodalmi formáját használva mondja el megtérése történetét. A válságból hite és értelmessége menti ki. Belátja, hogy minden földi barátság elválással végződik, s Krisztus barátságának megszerzése egyre nagyobb erővel vonzza. Ellátogat az újonnan alapított Rievaulx-i ciszterci monostorba, majd elkezdi a novíciátust. Hamarosan novíciusmesterré nevezik ki. Személyének és tanításának híre terjedni kezd. Szent Bernát személyesen is megismeri és ráparancsol, hogy írja meg tanítását a szeretetről. így születik meg első műve, A Szeretet Tükre. 1147-ben már a monostor apátja. Az elkövetkező húsz évben Elréd alatt az apátság kifejlődik, öt új monostort alapít; ezek évi látogatása is az ő feladata. Sokat szenved a rábízottak gondjától. Ügy érzi, mintha állandóan „üldöznék“: „Az Apostol mondja, hogy mindaz, aki Krisztusban istenfélő életet akar élni, üldözést fog szenvedni. Amint gyakran tapasztaljuk, testvéreim, nagy üldözést jelent sokak gyengeségeinek, sokak fájdalmának és terhének megismerése. Nagy üldözés mindenkiért felelősnek lenni, mindenkiért szenvedni; szomorkodni, ha valaki szomorú, és félni, ha valaki kísértést szenved. Még elviselhetetlenebb az üldözés, ha egyet azok közül, akiket*nevelünk, oltalmazunk és szeretünk egész bensőnkkel, az ördög annyira hatalmába kerít, hogy elhagy minket.“ 38
