Szolgálat 70. (1986)

Tanulmányok - Szigeti Miklós: A barátság a Szentírásban

is: „Hát ti mit monoltok, ki vagyok?“ Most már színt kell vallani. Péter vallja meg a többi nevében- -is: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.“

Jézus boldognak mondja Pétert. Milyen boldog is lehetett Péter abban a pillanatban. Mennyire elmélyült benne a baráti érzés! ... A barátság igazi próbaköve azonban a szenvedés. S Péter 'itt saját útját tartja jobbnak: nem engedheti, hogy a Mester — aki barátságával tünteti ki — szenvedjen. „Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled!“ Nem veszi észre, hogy most már nem a kegyelem, hanem valóban a test és vér, az ember beszél belőle, aki visszariad a szenvedéstől. „Távozz tőlem, sátán!" — mondja Jézus. Péter, aki az előbb még „boldog barát“, most „sátán“ vagyis Istennel ellenkező.

De ne csodálkozzunk: Jézus szenvedése még távolt esemény, a föltámadás is, s még nem jött el a Szentlélek, „aki elvezet a teljes igazságra“ (Jn 16,13). Péter még a húsvét előtti hit útján halad előre, lassan tapogatva ki az utat, amelyen barátja, Jézus vezeti isteni pedagógiával.

Búcsúvacsora. Olyan különös minden. Jézus már háromszor megjövendölte szenvedését. És Jézus arról is beszél, hogy egy közülük elárulja őt. Péter baráti szíve ismét összeszorul. Ezt már nem lehet tűrni. „Ha mindnyájan meg- botránkoznak is, én akkor sem! — mondja. Ha meg kel! is veled halnom, nem tagadlak meg“ (Mk 14,29.31). De ismét az ember beszól belőle: többre tartja magát társainál! Jézus azonban megjövendöli, hogy mielőtt a kakas szól, háromszor tagadja meg őt. Péter megjegyzi a szót, de az, a titokzatos éjszakában, öntudata mélyére süllyed, hogy majd csak a tragikus jövendölés megvalósulásakor törjön felszínre, elemi erővel; amikor megszólal a kakas és a kiesúfolt Mester és jóbarát szótlanul rátekint (Lk 22,61).

Jézus apostolai- lábát mossa (Jn 13,1-20). Péter ellenkezik. Nem tudja nézni, hogy nagy barátja ennyire megalázza magát, a rabszolgák munkáját végezze. De amikor Jézus megmagyarázza, hogy engednie kell, különben nem lesz része vele, Péter most már többet, most már mindent akar. ö nem akar félig-meddig Jézus barátja lenni: vagy teljesen, vagy egyáltalán. „Én a mindent választom“ — mondja majd 18 évszázad múlva Terézke, amikor nővére a babaruhás kosarat válogatásra kínálja fel. „Istenem, az egészet választom. Nem akarok félig szent lenni, nem ijesztő számomra szenvedni érted, csak egyetlen dologtól félek, attól, hogy megtartsam magamnak akaratomat, vedd tőlem, mert .Egészében választom' azt, amit Te akarsz!" (Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza. Ford. Kis Mónika. Bp. 1974, 40).

Nem tudjuk, mi -minden ment végbe Péter lelkében a 'hármas tagadástól húsvét hajnalig. Az órák évszázadoknak tűnhettek. „Keservesen sírt“, mondják az evangéliumok, de Mk 14,72 görög szövege szerint egyenesen „zokogásba tört ki“. Hajnalban Péter és János a sírhoz futnak. Hát nem kell futni- a feltámadás hírére? Péter megtalálta a bűnbánat útját. Mégis csak Jézus őszinte barátjának tartja magát, aki jobban ismerte Mesterét, mint az áruló Júdás. Péter tudta, hogy Jézus mindenkinek megbocsátott, tehát barátjának is meg fog boosátani.

24