Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Szigeti Miklós: A barátság a Szentírásban
temet a Galileai-tó partján vagyunk (Jn 21,15-17). Jézus, a Feltámadott háromszor kérdi meg: „Sóimon, Jónás fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?“ Péter elszomorodott, írja az evangélista, de nem mondja, miért. Dehát kell-e még magyarázni? Hát nem maga Péter állította néhány nappal előbb, hogy jobban szereti Jézust, mint a többi? Hogy ő akkor sem tagadja meg, ha mindenki elhagyja? Igaz, ő megpróbálta védeni Jézust azon az estén — s egyedül ő -, de Jézus parancsolta meg, hogy tegye te a kardot. Mit tehetett volna? Lehetett világosan látni? S a főpap udvarába is os>ak ő mert bemenni Jánossal, a többi nem. De a tagadás megtörtént s ezt már nem tehet kim agya ráz ni. Még akkor sem, ha enyhítő körülményekre hivatkozunk. Péter ezt tudja, s ezért fakadt akkor keserves sírásra és most is ezért szomorú. Mire hivatkozhatna? Hogyan igazolja, hogy a történtek ellenére ő még most is jobban szereti Jézust, mint a többiek? önbizalma elveszett, most már csak magára Jézusra hivatkozhat: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.“ Az összetört szívű Péter meghatódva tekint Barátjára, aki lehetővé tette, hogy hármas szeretetvaMomással nyilvánosan tegye jóvá hármas tagadását. Hát kell ennél világosabb jel, hogy Jézus valóban barátja? Tulajdonképpen Jézus mindig is barátjának tekintette, csak ő lett hűtlen ehhez a barátsághoz ideig-óráig. Péter tudja, hogy most már semmi sem szakíthatja el Krisztustól. Jézus a hű barát: teljesíti ígéretét, reábízza a föhatalmat közösségében: Legeltesd juh arm at! Péter ettől kezdve szemtképfestészetünk számára is a könnybarázdás, de ragyogó tekintetű, kezében kulcsokat tartó Péter. A költő szerint így szól megbízatása: „Kisírt szemekkel hirdesd / Kisírt szemeknek a bocsánatot!“ (Nagy Miklós: Péter vallomása). Barátságát vérével pecsételi meg a vatikáni dombon, Néró cirkuszában. Kérésére fejjel lefelé feszítik keresztre, mert nem tartja magát méltónak arra, hogy úgy haljon meg, mint Barátja, Jézus, akiről ő vallotta meg először, hogy az Isten Ria. Jakab és János Zebedeus két fia, Jakab és János szintén halászok voltak. Jakabot idősebb Jakabnak nevezzük, mert a Tizenkettő között volt még egy Jakab, Alfeus fia. Jézus nekik is új nevet ad: Boanergesz, vagyis a mennydörgés fiai, s ez természetüket jellemzi (Mk 3,17). Amikor a szamaritánusok nem akarják befogadni a Jeruzsálembe haladó zsidó zarándokokat — Jézust és tanítványait —, ők tüzet kívánnak az ellenségeskedő falura (Lk 9,54). ök, vagy tudtukkal anyjuk, a legelőkelőbb helyeket akarják elfoglalni a megálmodott földi messiás- országban (Mt 20,20 és párh.). Jakab az első apostolvértanú (ApCsel 12,2). Sokszor szerepel az evangéliumokban, -de legtöbbször a három kiváltságos apostol közös jeleneteiben. Jánossal egészen más a helyzet. A negyedik evangéliumban ő „a tanítvány, akit Jézus szeretett“. Ha a tizenkét apostol között Péter, Jakab és János a három kiváltságos, akkor a három között János a kiváltságosok kiváltságosa. Az utolsó vacsorán ő nyugszik Jézus keblén, ő áll legközelebb Jézus Szívéhez, ő tudhat 25
