Szolgálat 70. (1986)
Tanulmányok - Szigeti Miklós: A barátság a Szentírásban
ma barátságnak nevezünk, a továbbiakban csak erre szorítkozunk: megvizs- gáljLfk Jézus barátságait. „Madarat tolláról, embert barátjáról“ — mondja a 'közmondás. S igaz is: akinek ismerjük a barátait, arról hozzávetőleges képet alkothatunk anélkül, hogy őt magát ismernénk. Franois Trochu 'könyvet írt 'ilyen címen: Les amitiés du cuné d’Ars (Az arsi plébános barátságai, Parts 1959). Ha valaki nem ismerné Vianney Szent János életrajzát — Trochu és Fourrey püspök írták a legjobbakat —, ebből az egy könyvből, a szent barátainak élettörténetéből magát a szentet ismeri meg, talán jobban, mintha csak szorosan vett életrajzát olvasná. Nem lehet ezt Jézus esetében is megtenni? Ismerjük meg barátait, barátságukat és akkor tisztábban áll előttünk Jézus isteni alakja is. Természetesen van azért különbség is: sohasem feledhetjük el, hogy Jézusnál Isten barátkozik emberekkel. Erre hívja fel a figyelmet Ratzinger bíboros is a Messoninak adott interjúban: „Elhomályosul a Teremtő Atya képe azért is, mert nem fogadják el annak az Istennek az eszményét, akihez térden állva kell fordulni: csak társas viszonyról (partnership) szeretnek beszélni, baráti kapcsolatról, amely szinte egyenlő felek között áll fenn, emberek között, az ember Jézussal szemben." (Rapporto sulla fede, Milano 1985, 78). Ennek ellenére nagyon közkedveltek az olyan (ifjúságii dalok, mint „A mi hű barátunk Jézus“ és nincs is baj velük, ha jó értelemben vesszük. Mély átérzéssel írja Belon püspök: „Tény, hogy voltak Jézusnak barátai. Ám ezeknek szeretetét nem sínylette meg a többi, és nem szült féltékenységet a többiben. Úgy tudta szeretni a többit, hogy nem mosódott el a néhányhoz fűződő barátsága, és úgy tudta szeretni barátait, hogy még Júdásnak is azt mondta az áruló csók pillanatában: .Barátom, miért jöttél' (Mt 26,50). Az Úr kiemelte és megszentelte szeretetével a barátságot. Nekünk sem szabad ezt kikapcsolnunk életünkből, de Jézus szellemében kell azt megteremtenünk“ (Jézus lelkülete, Bp. 1984, 440). Tanuljuk meg Jézustól a barátság igazi művészetét. Ha Jézus baráti köréről van szó, szinte minden lelki író az apostolok körét említi elsősorban, és köztük is Pétert, Jakabot és Jánost (pl. R. Guardini: Der Herr, Würzburg 1938, 250—258). Ezt a három apostolt vette maga mellé a színeváltozáskor és halálküzdelmében. Ök lehettek tanúi már föltámadása előtt elővételezett megdicsőülésének, de embersége szenvedésének is (Mt 17,1; 26,37) és ők láthatták Jairus leányának feltámasztását (M'k 5,37). Péter A Galileai-tó partján elterjedt a hír a halászok között, hogy új próféta támadt, a názáreti Jézus. Híre ment, hogy csodákat tesz s nem úgy tanít, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van. Az írástudóik mindig elődeik tekintélyére hivatkoztak: Rabbi X mondta Rabbi Y-nak, stb. Jézus azonban kijelenti: „Én pedig mondom nektek...“ ö maga a tekintély. Péter előbb látta Jézust lélekben, mint testi szemeivel. Az ő leikében is feltört évszázadok sóhaja: hátha ö a Messiás? 22
