Szolgálat 70. (1986)

Halottaink - P. Dr. Hets János Aurélián OSB (ksz)

séges testvéri szeretettel“ (aláírás). 1938 június 29-én szentelték pappá és július 3-án ünnepeltük újmiséjét szülőfaluéban, Dérben. (Sopron m.) Akkor ismertem meg a döri „besenyőket“, akikre Aurélián mindig büszke volt. — Latin-történelmi szakvizsgái után, 1939-ben, mint gyakorló tanár jelentkezett Dr. Erdélyi László bencés, szegedi egyetemi tanárnál doktorátusra. Erdélyi László, Hóman Bálint történész megállapítása szerint abban az időben Magyarország legnagyobb tudású történésze volt. Ugyanakkor szentéletű pap és aranyszívű rendtárs. Aurélián nem a protekció miatt ment Szegedre, hanem Laci Bácsi pannonhalmi látogatása alkalmával született, „bátya-öcskösi“ szimpátia miatt. Protekciót Erdélyi professzor nem ismert. Aurélián a vizsgák alatt vendége volt. Mindennap együtt mentek gyalog az egyetemre. Az úton vizsgáztatta a „kis testvért“. Aurélián nagyot csalódott, amikor a vizsgán teljesen más anyag után érdeklődött. így is kitűnőt kapott. — A pannonhalmi tanárképző főiskolán a történelmi katedrát jósolták neki. A Gondviselés azonban másképp intézkedett. Szíve a brazíliai magyarok után vágyódott. — Még ugyanabban az évben, gyakorló évének befejezése után azonnal, elindult Brazíliába. Augusztus 19-én, Szent István vigiliájián érkezett Sáo Pauloba, hogy ott egész életét feláldozza Egyházának és a magyarságnak. A brazíliai magyarság mindene lett. Lángoló szívvel szerette a magyarokat. A tűzbe ment értük. Senki sem ismerte jobban a brazíliai magyarokat, mint ö. Fáradságot nem ismerve járta az „interiori“ (a városoktól távolesö) magyar telepeket és a säo-pauloi magyar városrészeket. Izig-vérig lelkipásztor volt. Nemcsak a templomban, hanem a hétköznapi érintkezésben is. örömmel és szeretettel látogatta a magyar családokat. Ilyenkor kérdezett és csipkelődött. A magyar betegeket és öregeket minden első pénteken meglátogatta. Évtizedeken át minden vasárnap misézett a magyaroknak. Minden magyar megmozduláson cselekvöleg résztvett. Szívügye volt a Magyar Segélyegylet és a Magyar Szeretetház. A szegény, öreg elhagyatott magyarok komoly lelkiismereti problémát okoztak neki. Rendtársai hiába próbálták vigasztalni és lelkiisme- retfurdalásait enyhíteni. Töprengései bizonyára hozzájárultak, hogy életét elég váratlan gyorsasággal fejezze be. — Hosszú éveken át a Délamerikai Magyar Hírlap és a D. M. H. évkönyveinek a kiadója volt. Mint ilyen a brazíliai magyarokon kívül összeköttetésbe került a világon szétszórt sok magyarral. Ezekkel lelkiismeretesen tartotta a baráti kapcsolatot. Magán címtára több száz magyar pontos címét és születési dátumát tartalmazza. Születésük napjián sokaknak írt, a sáo-paulóiakat személyesen, vagy telefonon köszöntötte. — Az úttörő Szelecz Arnold után három évig volt Anastácio plébánosa. Akkor zárta szívébe végleg Anastációt. A plébánia feladása lesújtotta. Kétségtelen, hogy ez is mint „infarktus“ érte beteges szívét. — A szétágazó magyar lelkipásztori munka mellett sohasem maradt hűtlen kedvenc szaktárgyához, a történelemhez. Ezért örömmel vállalta és 15 éven át lelkiismeretesen tanította a történelmet a Colégio Santo Américoban. Ugyanakkor sok történelmi tanulmányt írt a D. M. H. évkönyveiben és önálló kiadványokban.

A magyar kolónia és tanítványainak iránta való szeretete megnyilvánult temetésén. Nemcsak magyar, de brazil előkelőségek temetésén is ritkán lehet látni ekkora gyászoló közönséget. A säo-pauloi magyar kolónia, a református és evangélikus lelkészekkel, a magyar egyesületek vezetőivel az élén tömegesen vett részt temetésén. A temetési szertartást az éppen Sáo Pauloban tartózkodó Dr. Békés Gellért kurzus- társa végezte. Dr. Troykó György a säo-pauloi Magyar Egyházközség elnöke búcsúztatta megható szavakkal a Magyar Katolikus Kolónia főlelkészét. Az egyházkerület püspöke, Dom Fernando, az összes kerületi papokkal koncelebrált szentmisét mutatott be lelke üdvéért.

Sok munkája, eredménye, sikerei és elismerése ellenére Aurélián mindig alázatos szerzetes maradt. — „Vétkemet megvallottam neked, és igazságtalanságaimat nem titkoltam el. Mondtam: megvallom magam ellen igazságtalanságaifnat az Úrnak, és te megbocsátottad szívem gonoszságát.“ (Zs 31,5. — Reg. VII. 140.)

(ksz)

102