Szolgálat 70. (1986)

Halottaink - P. Dr. Hets János Aurélián OSB (ksz)

ajtón nem tudott belépni. De a kudarcot sem magaviseletén, sem munkakedvén nem lehetett észrevenni. További életsorán 1932-ben Zalaszentlászlón ideiglenes adminisztrátor, 1932—33 Csurgón (Somogy m.) hitoktató-káplán, 1933—1974 Zalaszentlászlón plébános, 1944 h. esperes, 1973 tb. kanonok, 1975—85 plébános Nagykanizsán a v. piarista Szt. Imre templomhoz kapcsolt plébánián.

A száraz adatok mögött eredményes papi élet húzódik meg. Szerette az ifjúságot. Minden egyházközségében megszervezte a KÁLÓT és KALÁSZ egyesületet. Sőt a szomszédos Zalaszentgróton, felkérésre, lelki vezetője volt a „Szociális Missziótársulat“ helyi szervezetének. Mint kerületi tanfelügyelő eredményesen dolgozott a tanítóság körében. A plébániája területén a földparcellázás következtében eladósodott híveit igyekezett kimenteni az árverések szorításából. Zalaszentlászlón a legmaradandóbb műve a kicsi templom újjáépítése. Halóporában is áldják érte hívei. Modernizálta a plébániát is. Emlékezetesek maradnak a községben tett esti sétái. Egyik életrajzi kutatója jegyezte fel róla: „Esti sétája felért egy-egy családlátogatással.“

Nagykanizsán 10 év alatt felújította a templomot és a plébjánialakot. Hívei minden kezdeményezését szívesen támogatták, mert munkájában megérezték Isten ügyének szeretetét. — Figyelemre méltó a Szt. Imre templom liturgikus térrendezése: a szentségi oltáron középen magas feszület, mellette 2 tabernákulum; az egyikben az Oltári- szentség: az élő Krisztus, a másikban a Szentírás: Isten üzenete.

A nagykanizsai beszentelés után, melyet dr. Szendi József megyéspüspök végzett, holttestét paptestvérei és hívei Románéra kisérték, ahol nővére, Erzsébet mellé temették. Nővére valóságos „őrangyalként“ segítette lelkipásztori munkáját.

Megemlékezésünk nem lenne teljes, ha nem esnék szó Peidl Béla nyári vakációiról. Ennek színtere a Hévízi Papi Otthon volt, amelyet a Veszprémi Egyházmegye papsága az 1930-as években létesített.

Eleinte csak papok voltak a lakói; később más egyházi személyek és papi hozzátartozók is. „A Hévízi négyek“ azonban Peidl Béla vezetésével július-augusztus fordulóján 2—2 hétre minden évben megjelentek. 1985 nyara volt az első, amikor Béla atya hiányzott. Csak a nagykanizsai kórházi ágyon látták viszont. „Tudtam, hogy eljöttök, mondotta, már vártalak benneteket! Nagyon köszönöm.“ Könny csillogott mindenki szemében.

Búcsúzóul csak egyet kért: „Imádkozzatok értem!“

Kérése naponta teljesül.-y -f.

P. Dr. HETS JANOS AURÉL IÁN O. S. B.

(1913—1985)

Nehéz elbúcsúzni egy személytől, akivel az ember évtizedeken 'át élt szeretetben. 1927-ben ismertem meg Hets Auréliánt, akkor még mint „Höcs Jancsit“, a pápai bencés gimnáziumban. Apró, fürge gyerek volt. Még látom, amint ürgeként szalad a pápai vásártéren a foci után. Esze járása is fürge volt. így nem okozott nehézséget felvétele Pannonhalmán. Hatodik gimnáziumból jelentkezett bencésnek. Évfolyama volt az utolsó, amelynek tagjai még mint gimnázisták öltötték magukra a bencés szerzetesi ruhát és mint VII. illetőleg Vili. osztályú magántanulók vizsgáztak a győri, vagy a pápai gimnáziumban, aszerint, hogy görögöt, vagy franciát tanultak a felső osztályokban. Pannonhalmán akkor még nem volt gimnázium. Mosolyogva és talán kissé irigykedve is csodáltuk a kis „csikó“ bencéseket, amikor június végén megjelentek vizsgára. Utánuk mi már csak érettségivel „léptünk a Rendbe.“ Pannonhalmán sok izgalmas órát és kellemes napot töltöttünk együtt. Több teológiai tantárgyat együtt hallgattunk. Buzgó szeminárista volt, szerette a humort. (Most is velünk mosolyog az égben.) Tanulmányait kitűnően fejezte be. Egyik professzorának neki dedikált könyvében ezt az ajánlást olvashatjuk: „Aurélján úrnak, legkedvesebb történész-tanítványomnak bensö101