Szolgálat 69. (1986)

Eszmék és események - Egy esztendő szeretet-szolgálatban (E. Sz.)

a minden ember egyéni lelkiismeretének sérthetetlenségét, és azt a küzdelmet, melyet az igazságtalan megkülönböztetés ellen törvényekkel vagy tettekkel folytatnunk kell.

Minden testvérünkkel és nővérünkkel együtt elkötelezzük magunkat arra, hogy mélyen tudatunkba véssük: te jelen vagy és működsz a történelemben. Akarjuk, hogy több legyen bennünk az érzék az igazság és a felelősség iránt. Törekedni fogunk arra, hogy mindenki szabad legyen az elnyomás minden formájától. Mindenki mindenkinek testvére legyen, és mindenki élvezhesse az igazságosságot és az élet teljességét.

Együtt vagyunk itt India fővárosában, a Nemzet Atyjának emlékműve tövében. Ó az igazság, a szeretet és az erőszakmentesség kiemelkedő tanúja volt. Igen, itt esdeklünk hozzád: áldd meg e nép vezetőit és minden nép vezetőjét, minden vallási hagyomány követőjét és a világon minden jóakaratú embert. Tégy képessé bennünket. Urunk, hogy embertársainkkal egymást segítő szövetségesként élhessünk együtt, s egyre rátermettebbek legyünk a közös feladatra. E feladat arra szólít, hogy erőszakmentes kultúrát építsünk fel, s olyan világméretű közösséget, mely biztonságát nem az egyre gyilkosabb erejű fegyverekre építi, hanem a kölcsönös bizalomra, a minden gyermeked szebb jövőjéről való gondoskodásra, s olyan társadalomra, mely egybefogja az egész világot igazságban, szeretetben és békességben.

EGY ESZTENDŐ SZERETET-SZOLGÁLATBAN

Ausztriában 1968 óta több mint ötszáz leány és fiú döntött úgy, hogy a középiskola vagy akár főiskola, egyetem elvégzése után egy esztendőt önkéntes szeretet-szolgálatban (öregek, szegények, hátrányos helyzetűek, mozgásképtelenek stb. segítésében) tölt. A vállalkozókat a linzi lelkipásztori központ keretében működő, és öt ifjúsági mozgalom (katolikus legényegylet, cserkészet stb.) védnöksége alatt álló szervezet, az FSJ (Das „Freiwillige Soziale Jahr“, önkéntes Szeretet-szolgálat Éve) irányítja.

A szervezetet többféle meggondolás hívta életre. A jóléti társadalmakban sokszor ijesztő jelenségeknek lehetünk tanúi. A bajokat mindenki látja, de kevesen vállalkoznak tettekre. A megoldást az emberek a „köz“-től, ettől a nagy névtelentől várják, de kevesen hajlandók kimenni a veszélyeztetett frontokra. A szociális hivatásokat nem tartják vonzóaknak.

Elsősorban a fiatalság alkalmas arra, hogy éber érzékkel meglássa a valóságot és személyes elkötelezettséggel szembenézzen vele. A vállalkozó kedvnek jól átgondolt keretet és megfelelő munkateret ad az FSJ szervezet. Mint „munkaközvetítő“ csökkenti az emberhiányt a szociális gondozásban, olyan értelemben is, hogy erre ráirányítja a közvélemény figyelmét. A szociális munkába belekóstoló, benne pozitív élményekkel, benső gazdagodással helytálló fiatal minden szónál jobban megkedvelteti az ilye>n pályákat. Sok tapasztalat igazolja, hogy az az egy év számtalan fiatal számára jelentett mély bepillantást az élet valóságába, éppen annak végletes helyzeteivel való köz76