Szolgálat 69. (1986)
Halottaink - Kaufmann József SJ (Papilla Lajos)
P. KAUFMANN JÓZSEF S. J. (1915—1985) Július 4-én hirtelen megszűntek a csontrák kínjai és eiszenderült József atya, a „kedves, mosolygós pap". Baranya megyében született 1915. április 25-én. Családja buzgóságát igazolja, hogy pap lett mindkét fiukból: József jezsuita, Ferenc pedig egyházmegyés pap. P. Kaufmann a pécsi Piuszban és Kalocsán végezte középiskoláit. Ezen életszakaszára így gondol vissza egyik iskolatársa: „Hogyne emlékeznék rá! Legendás volt a neve. Évről évre a kis Kaufmann Józsi vitte el az iskolai jutalmakat. Nemcsak a nehéz tantárgyakból, de szorgalomból és magaviseletből is. Keményen dolgozott és szíwel- lélekkel törekedett." 1930. augusztus 13-án jelentkezik a Jézus Társaságába. Két év múlva fogadalmazik. 1935—38-ig Pesten tanul filozófiát. Egyik diáktársa így emlékezik vissza a tanuló Kaufmanns: „Látszott, hogy a Társaság szabályai benne testet öltöttek. Magatartásával teljesen megvalósította a .Suscipe Domine'-t." Jó a meglátás, mert József atya életét végig az ima, szegénység, engedelmesség és a rendelkezésre állás szelleme jellemezte. Halála után is ezt jegyzi meg róla egy rendtársa: „Soha sem mulasztott el egyetlen közösségi gyakorlatot sem!" A filozófia bevégzése után misszióba jelentkezik. 1938-ban érkezik Kínába. A pekingi nyelvkurzus után, Zikaweiben végzi a teológiát. A teológiai tanulmányok során halálosan beteg lett. Gyógyulása csodával határos. Kétszer műtötték, két napig eszméletlenül feküdt. Utolsó éjszakájának véltük. Reggel, váratlanul visszanyerte eszméletéi. 1944. VI. 7-én szentelik pappá Sanghajban. 1945—1954-ig a tamingi szeminárium spirituálisa és gondnoka. Emellett latint, angolt és hittant tanít. Ugyanakkor a Fűjén Egyetemen (Peking) diplomát szerez francia nyelv- és irodalomból. 1954-ben a többi misszionáriussal kénytelen elhagyni Kínát és a Fülöp-szigetekre kerül mint az újoncok spirituálisa Araneta Farm városban (1954—1956). 1956—1961-ig kínai plébániát vezet Nagában. 1961 és 1971 között a cebui Jézus Szíve Iskola lelkésze és hittanára valamint a közösség vicerektora majd rektora. Olyan jelesen végzi feladatát, hogy — a szokástól eltérően — újra kinevezik rektornak. Végül 1977-től haláláig a manilai Xavér Iskola káplánja és tanára. Bármikor kér segítséget az itteni Mária Királynő templom, P. Kaufmann készségesen misézik, gyóntat, esket, házakat szentel a tanárkodás mellett. Agg édesanyja arra várt, hogy fia haza látogasson (1978): látta jezsuita fiát és meghall:. 1983-óta gyöngélkedik P. Kaufmann. 1984. januárjában kezdődtek borzalmas kínjai. Jellemző rá, ahogyan fogadta halálos betegségét: „Botrány lenne, ha egy pap nem venné vállára keresztjét. Isten nagyszerű élettel ajándékozott meg. Nagyon hálás vagyok érte. Most már boldogan térek hozzá.“ Betegsége föltartóztathatatlanul marta szét csontjait, de ő mégis tanított az 1984/ 85-ös iskolaév első szemeszterében. 1985. január 3-án kórházba utalták. Április 15-én visszatért a közösségbe, a „családomba“ — ahogy mondotta. Mindenki csodálta türelmét és azt az alázatot, ahogy a halálhoz közeledett. Halálos ágyán imákat rebegett. Az egyiket ápolója is megtanulta: „Édes Istenem, fogd a kezem és vezess! Add, hogy kitartsak rendületlenül . . . Gyönge vagyok, fáradt vagyok, elkoptam ... Vezess viharokon, éjszakákon át. Légy fényességem! Édes Uram, fogd meg a kezem és vezess haza ...“ Imádság közben halt meg olyan csöndesen, hogy ágyánál imádkozó rendtársa nem vette észre: P. Kaufmann József már elköltözött. Temetése elsőpénteken volt. Jézus Szíve hűséges tisztelője most ennek a Mesternek keblére hajthatta fáradt fejét. Papilla Lajos SJ 98
