Szolgálat 69. (1986)
Eszmék és események - Levelesládánkból
tartózkodom mint építész. Egymás után építjük a nagyobbnál nagyobb épületeket. De legjobban szeretett munkám a templomok, különösen a szentélyek berendezése: oltárokkal, tabernákulumokkal, fafaragásokkal. Remélem, az Édes Jézus ad még pár évet, hogy minél többet dolgozhassak a misz- sziókban. Főbb dolgom a tervek készítése, kivitelezése és a munkások vezetése. Sajnos utánpótlásra nincs sok remény. Még 8-an vagyunk magyarok, mind 70 éven túl és 8-an vannak a temetőben. A hivatás ebben a nem-keresztény országban igen kevés. így most igyekszem jó keresztényeket kiképezni az effajta munkára. A munkásaim között majdnem minden évben van egy-két új keresztény. Sokat kell imádkozni hivatásokért, mert már most is nagyon sok atyának 4—5 plébániája van. Én 1927-ben beteg voltam. Miskolcról haza kellett mennem fél évre pihenni. Ezalatt sokat olvastam a missziókról, így kaptam hivatásomat. P. Figula, mint esperes szintén jezsuita lett, ő mondta nekem: Fiam, ha katona akarsz lenni, légy huszár, ha pedig szerzetes, légy jezsuita. Mivél én nagyon szerettem volna a misz- sziókba menni, azért választottam a Jézus Társaságát, mert nekik Kínában volt misz- sziójuk. Kérem minden kedves olvasó buzgó imáit, a jó Isten adjon erőt egészséget, hogy még sok templomot és kápolnát díszíthessek az édes Jézus dicsőségére. Fr. Bencze István S. J. College of Law, Fűjén University Hsinchuang, Taipei Hsien Taiwan 242 LEVELESLÁDÁNKBÓL — Nemrég bérmálkozott a lányom: a bérmálkozók nevében ő, a szülők nevében pedig én köszöntöttem az atyát, aki keresztényi értelemben nagykorúvá avatta őket. Természetesen az ő életükben ez is csak egy állomása az Istennel való nagy kegyelmi találkozásnak. Most még csak egy kis szikráját ismerik annak, mit tett értünk Isten, amiről tanúságot kell tenniük mindennapi életükben. Az Istennel való ügy azonban az ember számára sohasem lehet elintézett, befejezett. Elég csak ennek a tudatosítása és az igény fenntartása. — Egy kérésem volna, ha módjában lenne elküldeni nekem a „Szentek“ című könyv első kötetét, mert nekem csak a második kötete van meg (ez puha kék borítású) és ezzel „mesélek“ én a család gyermektagjainak, kik nagy érdeklődéssel hallgatják. Minden más történetnél jobban érdekli őket, és nem egy kijelentette: „én is szent akarok lenni“. így néha elég egy tekintet és mindjárt megértik, hogy baj történt és azonnal felettébb igyekeznek jóvátenni. Előre is hálásan köszönöm megértő előzékenységét és fáradozását. — Igen jólesett megemlékezésed fiam esküvője alkalmából. Az esküvő nászmisés volt, a templom zsúfolásig megtelt. Az ott működő ifjúsági közösségben ismerkedett meg fiam a feleségével. Fiam gitáros. — A szentáldozáson kb. 150 fiatal vett részt. Nagyon boldogok voltunk mi szülök is. — Családomban férjem és nagyobbik leányom gyógyíthatatlan betegek. Idős édesanyámmal ketten vagyunk vallásosak. Gyermekeimet, amíg kicsik voltak, szívem és az egyház tanításai szerint igyekeztem nevelni. Sajnos mindkettő, amióta középiskolások és később amint munkahelyükön dolgozni kezdtek, már nem gyakorolják a tanultakat. Nagyobb ünnepekkor a „kedvemért“ eljönnek szentmisére. Életem legfájóbb pontja, hogy a Jó példa nem talál követésre. Férjemmel többször vitatkoztunk lelki problémákon, de egyszerűen érthetetlen számomra, hogy milyen „üres“ életet élnek. Nem sikerül egyik próbálkozásom sem, ami a lelkűk megmentésére irányul. Gyóntató atyám azzal szokott vigasztalni, hogy imádkozzam értük és legyek türelmes. Szűz 87
